Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

690 Kereskedelmi jog. volt (erre vonatkozik a 7-/. a. beváltatlan díjnyugta). Ehhez képest nyilván okszerűen történt a fellebebzési bíróság által annak megállapítása, hogy a biztosított az E. a. díjnyugta ellenében, nem az 1927. július, hanem az 1927, áprilisban esedékes harmadik negyedévi díjat fizette ki, míg az 1927. júliusban esedékes negyedik negyedévi díjat ki nem fizette. Felperes a perben azt vitatta, és még felülvizsgálati kérelmében is azt vitatja, hogy erre az utóbbi negyedévi díjra szolgált fedezetül az a 120 pengő, amelyet R. Ernő alperesi pénzbeszedő a G. és F. alatti elismervények szerint felvett. Evvel szemben helyes a fellebbezési bíróságnak az az idevonatkozó megállapítása, hogy még abban az esetben is, ha elfogadható volna az, miszerint ez a most említett 120 P. a biztosított díjtartozásaira volna fordítható az alperesi biztosító által, akkor is, az 1928. január 11.-én esedékessé vált negyedévi díjból 15 P. 90 f.-nek megfelelő rész hátralékban maradt volna, mert hogy a fentieken felül a perbeli biztosítás díjaira bármi fizetés is történt volna, azt a felperes maga sem állítja. Ilyen tényállás mellett a felperes felülvizsgálati kérelmének megállható alapja és ezért az el volt utasítandó. (. .. Mint a fejben . . .) A jelen esetben azonban nem ilyen díjról van szó, következőleg csakis az a perdöntő kérdés, hogy megiiz.tíiie-e a. biztosított az 1928. évi januáitól, az ugyanazon év december 4.-én bekövetkezett haláláig esedékes biztosítási díjakat? Minthogy pedig a fentiek szerinti irányadó tényállásból kitűnően ez meg nem történt, ebből folyóan nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti jogi álláspontja, és döntése, amely szerint a perbeli biztosítási szerződés hatálya, a biztosított esemény bekövetkeztekor már fenn nem állott; tehát az arra alapított kereseti követelés elutasítandó. (1932. jún. 22. — P. VII. 65/1931.) Azonos: P. VII. 3344/1931. A Kúria „állandósult" gyakorlata — sajnos — egyáltalán nem megnyugtató és az alább közölt határozatokban megnyilatkozó logikai következményei világosan mutatják, hogy a gyakorlat nem találta meg a helyes útat. V. ö.: Gr. XXIV. 903., 904., XXV. 895. 943. 1927: X, t.-c. 9. §. — Életbiztosítási díj fizetésének elmulasztása. — Az általános biztosítási feltételekhez felvett az a pótlás, hogy ,,a díjak fizetésére az 1927: X. t.-c. intézkedései irányadók", hatálytalanná teszi az általános biztosítási feltételekben a díjfizetésre az esedékességtől számítva engedett harminc napi halasztást. Ily esetben az életbiztosítási szerződés már azzal hatályát veszti, ha a biztosítási díjat az esedékesség napján nem fizetik ki. (Nem szószerint a határozatból.) K. Az a perdöntő fontosságú kérdés, hogy a biztosított elhalálozása napján: 1931. július 23-án a perbeli biztosítási szerződés hatályban volt-e vagy nem? annak az előkérdésnek az eldöntésétől függ, hogy a biztosított az 1931. június 15. napján megkezdődött második biztosítási év első (1931. június 15—szeptember 15.) negyedére — amely idő alatt ugyanis halála