Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

678 Kereskedelmi jog. A fellebbezési bíróság ennek a tényállásnak megállapításánál tüzetesen előadta meggyőződésének indokait, ezek között azt is, hogy L. Annának két ízben tett vallomása közül miért találta az utóbb tett vallomást elfogadhatóbbnak. Ezért, minthogy bár dr. E. Pált a perben mint tanút hallgatták ki,, de a fellebbezési bíróság, mint orvost és egyszersmind az elhalt L. József kezelőorvosát mégis helyesen- tekintette olyannak, mint aki a hozzá intézett kérdésekre a szakszerűség szempontjából is irányadóul elfogadható válaszokat adhat, minthogy továbbá a fellebbezési bíróság ténybeli megállapításaiban nyilván helytelen, okszerűtlen következtetés nem észlelhető, egyebekben pedig ezek a megállapítások a felülvizsgálat nem vonhatók, minthogy végül a tényállás kellően felderített voliára való tekintettel helyesen s indokoltan mellőzte az Igazságügyi Orvosi Tanács és Sz. Róza tanú meghallgatását is, —a most tárgyalt tényállást jogszabálysértés nélkül megállapítottnak kell tekinteni. Ezekhez képest a biztosított a biztosítási szerződés kötése idején jóhiszeműen tarthatta magát egészségesnek s olyannak, mint aki nagyfokú idegességben nem szenved, és a biztosítási ajánlatban jóhiszeműen tehetett ennek megfelelő nyilatkozatot. Az őt terhelő közlési kötelezettséget tehát nem sérthette meg, és minthogy egészségi állapotában az elfogadott tényállás szerint utóbb sem álltak be a biztosítási általános feltételek 4. §. b) pontjában említett betegségeknek megfelelő változások, az alperesnek a feltételek 7. §-ának utolsóelőtti bekezdésére való hivatkozása sem helytálló. Helyesen mutatott az alperes arra, hogy a felperes a baleset esetére' szóló biztosítási szerződésből csak akkor érvényesíthet jogokat, ha a biztosított halála valóban baleset folytán következett be, és őt terheli mindazoknak a tényeknek a bizonyítása, melyek a kereseti követelés alapjául szolgáló baleset történtének elfogadására kellő alapot nyújtanak, az alperes pedig nem kötelezhető többre, mint arra, hogy oly tényeket hozzon fel és bizonyítson, melyek a felperes által szolgáltatott bizonyítékok eredményével szemben arra mutatnak, hogy a halál nem véletlen baleset, hanem szándékosság, vagy vétkes gondatlanság következménye. A fellebbezési bíróság az elsőbíróság indokainak átvétele mellett ugyanezt a szabályt tekintette irányadónak és abban a perdöntő kérdésben, hogy L, József halálát öngyilkosság, vagy véletlen baleset okozta-e, részben ugyancsak az elsőbíróság ítéletéből átvett indokok, részben saját indokai útján mérlegelése körébe vonta az előzetes szemle során meghallgatott szakértők megállapításait, véleményét, a kihallgatott tanuk vallomását és általában a halál feltehető okának összes körülményeit s ekként a per összes bizonyító adatainak mérlegelésével állapította meg azt a tényállást, hogy a halál nem öngyilkosság, hanem véletlen baleset következménye volt. A bizonyítás itt elsorolt adataínak mérlegelése és a fellebbezési bíróság megállapításai nem sértik az okszerű következtetés helyes szabályait. A fellebbezési bíróság ugyanis egyfelől rámutatott arra, hogy a halált okozó sérülésnek a boncolási jegyzőkönyvben s az orvosszakértők véleményében előadott körülményei olyanok ugyan, hogy egymagukban úgy az öngyilkosság, mint a véletlen baleset fennforgását megengedik, de másfelől kiemelte*