Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Kamat. Folyószámla. 891—892. A peres esetben a felperes a kamatnak 1923. január 1-étőJ, mint kereskedelmi ügyletből felmerülő kárkövetelésének lejárati idejétől való megítélését kérte, az alperes pedig az egész per során egy szóval sem vitatta azt, hogy a felperes követelése ebben az időpontban még le nem járt volna, hanem csupán a valorizációt ellenezte, anélkül azonban, hogy még a valorizálatlan összeget is kifizette volna. Ezekből az okokból a felperes felülvizsgálati kérelmének az alperes kamatfizetési kötelezettsége kezdőpontját illetően helyt adva, a fellebbezési bíróság ítélete ereszben meg volt változtatandó. (1933. máj. 2. — P. VII. 1071/1932.) 892. Kt. 285. §., Mt. 1368. §., 1923: XXXIX. t.-c. 4. §., 5610/ 1931. M. E. sz. r. 5. és 14. §. — Folyószámlaviszony. Tőzsdejáték. Kosztkamat. Külföldi pénzértékben meghatározott tartozás után járó késedelmi kártérítés. K. A fellebbezési bíróság nem állapított meg oly tényállást, melyből arra lehetne következtetni, hogy a peres felek megállapodása az volt, hogy üzleti összeköttetésük tartama alatt a megvásárolt értékpapírok tényleges átadását, illetve átvételét előre kizárják s közöttük elszámolás tárgyául csak az a különbözet fog szolgálni, mely az értékpapírok vételára és egy későbbi időpontban jegyzett tőzsdei ár között fog mutatkozni. Nem nyújt ily megegyezés megállapítására alapot az sem, hogy a csatolt folyószámlakivonatok egyes tételei szerint a részvény vételeknek megfelelően ott szerepel néhány nap múlva azok eladása is, mert a részvények valóságos eladása, illetve vétele esetén az illető üzletesemény elkönyvelése ugyanily módon történik, tehát a folyószámla kivonat kiemelt tartalma nem szükségkép enged tőzsdejáték esetének fennforgására következtetést. Ezért, minthogy nem szolgálhat erre kellő alapul az F/l. alatt másolatban csatolt okirat tartalma sem, nem sértett a fellebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy a peres felek ügyleteit tőzsde játéknak nem minősítette. Alaptalanul panaszolja az alperes azt is, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett a tőke után számított kamatok megállapításánál azzal, n°gy jogszerűnek fogadta el a folyószámlán az alperes terhére írt kosztkamatokat arról az időről is, midőn úgy a magyar, mint az osztrák korona visszanyerte értékének állandóságát, vagyis amikor már nem volt ok arra, hogy a pénz értékromlása a magas kosztkamatok útján pótoltassók. A fellebbezési bíróság ugyanis azt fogadta el tényállás gyanánt ítéletében, hogy a kamat mértékének megállapításánál az alperes megbízásából K. Artúr járt el, s a felperes a folyószámla követelés után a kosztkamatot ennek közreműködésével állapította meg, egyszersmind azt is bizonyítottnak fogadta el a fellebbezési bíróság, hogy a felperes az alperest számlája egyenlegéről hetenként értesítette, és ha a kosztkamat felszámított mértéke ellen kifogást emelt, s ez méltányos volt, helyesbítették. Erre a tényállásra való tekintettel a kír. Kúria a Q. alatt csatolt levél tartalma szerint 1927. február 7-én történt felszólamlásnak nem tulajdonított jelentőséget.