Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Kereskedelmi ügyletek. 888—890. 629 szemben teljesen saját tetszésétől függő tartamú felmondási időt állapítson meg, hanem ennek megállapításánál köteles volt figyelembe venni azt a szokást, mely a betétek elfogadásával foglalkozó pénzintézeteknél a betétek összegéhez képest általában fennáll. Alaptalan ezzel szemben az alperesnek arra alapított támadása, hogy a felperes a betét elhelyezése idején ismerte az alapszabályok már idézett rendelkezését, tehát közötte és az alperes között a betét elhelyezése alkalmával a felmondási idő kérdésében is oly szerződéses megállapodás jött létre, melyre való tekintettel az igazgató-választmány által utóbb megállapított felmondási idő tartama ellen jogszerű kifogást nem emelhet. A felperes ugyanis még abban az esetben is, ha az alapszabályok ismertetett rendelkezése az említett módon az alperessel létesített jogügylet részévé vált, ezt a maga részéről kétségen kívül azzal a jóhiszemű feltevéssel fogadhatta el kötelezőnek, hogy az alperes a felmondási időt nem saját tetszéséből eredő elhatározással, hanem a kölcsönös érdekek mérlegelésén alapuló üzleti szokás figyelembevételével állapítja meg. A felek szerződési megállapodásának értelmezésénél tehát helyesen ugyancsak ez a szempont lehet irányadó, következéskép az alperes által felhozott körülmény sem -nyújt alapot arra, hogy erre támaszkodva, a szokásostól messze eltérő két és. fél évre terjedő felmondási időt állapítson meg s a fizetés idejét 1933. december 31. napjára halassza. Az a körülmény, hogy az alperes a közismert nehéz gazdasági helyzet következtében fizetési nehézségek közé került és a felmondási idő rendkívüli meghosszabbítása idején, úgy az alperesnek, mint a betevőknek számot kellett vetniök azzal, hogy az alperesnek vagy önkéntesen fel kell számolnia, vagy kényszerfelszámolás alá kerül, amikor pedig a hitelezők kielégítése szükségkép korlátozás alá esik a fellebbezési bíróság ítéletében, a teljesítési határidő megállapításánál kellő méltánylást nyert s jogszabálysértés ebben a részben sem található. (1932. dec. 20. — P. IV. 3842/1932.) 890. Kt. 267. §. — Betéti könyvre vezetett záradék kötelező ereje a betevőre. K. Nem vitás, hogy a felperes részére az allperes által kiállított perbeli takarékpénztári betétkönyvre ez a záradék van rávezetve „fenntartással kötött betét, akkor és oly módon vehető ki, mint amilyen arányban a L. Miklós és neje F. Erzsébet b.-i lakosnak a Ny.-i takarékpénztár egyesületnél és nálunk fennálló 38.500 pengős kölcsöne törlesztődik, visszafizetödik vagy hosszú lejáratú kölcsönnel amortizálódik." Nem vitás az sem, hogy szószerint ugyanilyen szövegű bevezetés foglaltatik az alperes törzsbetét könyvének vonatkozó lapján is. Egyedül perdöntő a jelen perben az a felek között vitás kérdés, hogy a fentidézett záradék, a felperessel történt megállapodás alapján vezettetett-e rá alperes közegei által a perbeli betétkönyvre, amint ezt alperes vitatja, amit a felperes azonban tagad vagy pedig a felperes tudta és hozzájárulása nélkül? A záradéknak a fentemlített alperesi könyvbe történt bevezetése, magá-