Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

44 Közigazgatási jog. A gazda panaszában a 172 pengőnyi bér megfizetése alól is felmentést kér, mert előadása szerint ő annak fejében a cselédnek megfelelő értékű ruhaneműt adott, Tanuk bizonyították ugyan, hogy a gazda a cselédnek ruhaneműt adóit, de azt, hogy ez a juttatás a cseléd bérébe betudandó volt, csak egy tanú vallja, de ez sem tudja, hogy mennyi bért tett az ki. Ezt a magában álló és határozatlan vallomást a bíróság sem tekinthette alkalmasnak annak bizonyítására, hogy a cseléd 172 pengő értékű ruhaneműt kapott a bérében betudandólag. Erre vonatkozólag külön megállapodás bizonyítása nélkül a tényleg megtörtént ruhajuttatásokat a gazda és házi cselédje között szokásos ajándékozásoknak kellett tekinteni, amire a gazda annál inkább indíttatva érezte magát, mert a cseléd bére hosszabb időn át a cseléd vejének tartozására fordíttatván, a cselédnek nem volt miből ruházkodnia. Mindezekre figyelemmel a bíróság arra sem talált törvényes alapot, hogy a gazda panaszának helyt adjon. (7.20271931. K. sz. — M. K. L. évf. 1.) 72. 1930: XXXIV. t.-c. 65. §• — A községi bíróságok hatáskörébe tartozó polgári peresügyek értékhatárát meg nem haladó peres ügyekben a kír. járásbíróságok által elrendelt végrehajtások foganatosítása. Bm. Az 1930. évi január hó 8-án kelt 99.368/1929. B. M. számú rendeletemben arról tájékoztattam Alispán (Polgármester) urat, hogy a községi bíróság hatáskörébe utalt kisebb polgári peres ügyekben elrendelt végrehajtások foganatosítását a bíróságok még abban az esetben is a községi elöljáróságokra bizhatják, ha ezen ügyek fizetési meghagyás útján a kír. járásbíróság előtt érvényesíttetnek. Az igazságügyminiszter úrtól arról szereztem értesülést, hogy egyes helyi hatóságok a 25 P-őn felüli kisebb polgári pere® ügyekben a végrehajtás eszközlését ennek dacára megtagadják és eljárásukat az 1930: XXXIV. t,-c, 65. §-ában foglalt rendelkezésre alapítják. Ezen álláspont nyilvánvalóan téves, mert a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. t.-c. 65. §-ában foglalt rendelkezés célja és értelme az, hogy a huszonöt pengőt meg nem haladó összegű követelések behajtása akkor h a községi elöljáróság feladata, ha a per a községi bíróságok hatásköréből fizetési meghagyás esetén kívül is ki van véve (197.000/1914. B. M. számú belügy- és igazságügyminiszteri rendelet 8—9. §.); nem akarhatja ez a rendelkezés érinteni azt a jogállapotot, hogy a községi bíróság hatásköréből ki nem vett követeléseket közadók módjára vezetett végrehajtással kell behajtani akkor is, ha összegük huszonöt pengőt meghalad. A törvénynek ellenkező magyarázata ellenkeznék az új törvény céljával: az eljárásnak egyszerűbbé és olcsóbbá tételével. A felvetett kérdéssel kapcsolatban megjegyzem azt is, hogy olyankor, amikor a végrehajtást nem végzéssel, hanem végrehajtható kiadmány alakjában rendelik el (1930: XXXIV. t.-c. 63. §.); a bíróság a végrehajtás foganatosítása iránt senkit sem keres meg. Ebből okszerűen következik, hogy a községi bíróság hatásköréből ki nem vett százpengőn aluli követeléseket a községi elöljáróságnak akkor Í9 be kell hajtania, ha e célból a végrehajtható