Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Rágalmazás. Bv. 1., 18. §. Árdrágító visszaélés. Áv. 1. §. 183 Állami elforgatásra izgatás. Atv. 5. §. 444—448. miért is a kir. ítélőtábla ítéletének megsemmisítésével a vádlottal a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszra figyelemmel fel kellett menteni. (1933. május 3. — B. I. 565/1933. szám.) 446. Bv. 18. §. — Ez a §. nem alkalmazható rágalmazás esetében. K. A vádlottnak a jogos felháborodásra való hivatkozása — ami a Bv. 18. §-ában meghatározott büntethetőséget kizáró okot állapíthatna meg — azért alaptalan, mert ez a szakasz csupán becsületsértés és nem rágalmazás esetére adja meg a bíróságnak a jogot arra, hogy a sértettnek jogellenes, kihivó vagy botrányt keltő viselkedése okából a bűnösség megállapítása mellett a vádlottat a büntetés alól felmentse. De jelen esetben nem is állapíttattak meg oly tények, amelyek alapján a sértettnek ilyen magatartására lehetne következtetni. (1932. december 13. — B. I. 4166/1932. sz.) Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920: XV. t.c-. 447. 1920: XV. t.-c. 1. §u 1. pont. — A vidéki könyvkereskedőnek az a cselekménye, hogy a sértett rendelése alapján a budapesti könykiadótól külön beszerzett könyvek 18 P 80 fül. árjegyzéki árán kívül a sértettől a külön megrendelés postai költsége, továbbá a könyvkiadó által felszámított csomagolás és postai szállítási költségek, nemkülönben a 3% forgalmi adó, mint készkiadás címén összesen még 1 P 60 f-t is követelt és fogadott el, az árdrágító visszaélés vétségének tényálladékát nem meríti ki. (K. 1932. december 14. — B. II. 4558,1932. szám.) Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921: HL t.-c. 448. 1921: III. t.-c. 5. §, — Btk. 172. §. 2. bek. — E két törvényhelybe ütköző cselekmény elhatárolása. K, A másodbíróság ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §-nak 1. a) pontjára való hivatkozás mellett a vádlott felmentése miatt semmisségi panaszt jelentett be, az előző vádlói érvelés szerint nyilvánvalóan azért, mert a vádbelí sajtóközlemény alkalmas arra, hogy a munkásokat a fennálló állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására izgassa. Ezt a semmisségi panaszt a koronaügyész fentartotta. A panasz alapos. Az alsófokú bíróságok ugyanis azért mentették fel a vádlottat, mert szerintök a közlemény a vádbeli izgatásra nem volt alkalmas. Az elsőbíróság ezt a megállapítását mivel sem indokolta. A másodbíróság pedig ítéletét lényegileg azzal indokolta meg, hogy a vádlott nem állította egymással szembe az egyes társadalmi osztályokat és az uralmon levő osztályt nem tüntette fel gyülöletfakasztásra alkalmas módon. A másodbíróság eszerint tulajdonképpen a Btk. 172. §-nak 2. bekez-