Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Törvényhatósági önkormányzat védelme 2. 3 gét állapítja meg, hanem két magánjogi alany közt fennálló vitás kérdés tárgyában dönt akként, hogy az egyik félnek megengedi, hogy az a másik fél magántulajdonában levő iparvasútnak egy bizonyos szakaszát a saját iparvasútjának üzeme céljára peage útján igénybe vehesse. Az az iparvasút, amelyen a peage-jog gyakorlása gróf T. J. részére engedélyeztetett, nem a törvényhatóság, hanem a „B.-megyei Horthy Miklós segélyalap", mint önálló alapítvány, tehát jogi személy tulajdona. Igaz ugyan, hogy az alapítványt B.-vármegye közönsége létesítette; az alapítványnak szánt vagyon kijelölése és elkülönítése, az alapítvány kezelésére hivatott szervezet megalakítása, az alapítvány céljának meghatározása, s mindennek az erre hivatott hatóság részéről történt jóváhagyása folytán azonban az alapítvány önálló jogi létet nyert, vagyis jogi személlyé vált, mint ilyen, jogok és kötelezettségek alanyává lett. Ebből a jogalanyiságból folyik, hogy az alapítvány a kőbányának és iparvasútnak tulajdonjogát megszerezhette, s az ily objektumok tulajdonosait terhelő minden magánjogi és közigazgatási jogi kötelezettséget viselni tartozik. Ezek közé a közigazgatási jogi kötelezettségek közé tartozik az iparvasút közös pályahasználatának (peage) más iparvasúttulajdonos javára való eltűrése, ha ezt a kötelezettséget az erre illetékes közigazgatási hatóság megállapítja. Enriek a kötelezettségnek megállapítása lehet sérelmes a kötelezettséggel terhelt magánfélre nézve, de nem sérelmes a törvényhatóságra, mint közjogi testületre nézve, mert a kötelezettség alanya nem a törvényhatóság, hanem ettől független, önálló jogi személy, amely az őt ért sérelmek ellen csak a törvényben mindenki részére biztosított jogvédelemre számíthat/ de nem veheti igénybe — a törvényhatóság közvetítésével sem — a csupán a törvényhatóságok, mint közjogi testületek részére az 1907. évi LX. t.-cikkben biztosított különleges jogvédelmet. Ezért a hatásköri kifogásnak helyet adni, az ügy érdemi megvizsgálását mellőzni, s a panaszt visszautasítani kellett. (5315/1930. K. sz. — 1359. E. H. — 1931. jan. 13. — Kod. 1932. 3. fűzet 66.) 2. 1931: XXVL t.-c, t A törvényhozás az 1931: XXVI. t.-c 4. és 5. §-ában foglalt rendelkezésekkel a minisztériumot oly általános jogkörű rendeletalkotás kivételes hatalmával ruházta fel, melynek alapján a kormány az államháztartás egyensúlya (vagy a közigazgatás személyi és dologi kiadásai apasztásának) érdekében egyes főszolgabírói járások megszüntetését is elrendelheti. II. Az 1931: XXVI. t.-c. 10. §-ban foglalt rendelkezés nem azt jelentir hogy az id. törvényben nyert felhatalmazás alapján tett kormányintézkedések hatálya, 1932. évi június hó végével megszűnik. . . •u i Kb. A magyar királyi minisztérium az egyes főszolgabírói járásök és szolgabírói kirendeltségek megszüntetése tárgyában 6490/1931.' M. E.' szám alatt kiadott rendeletével, az 1931: XXVI. törvénycikkben kapott félhatal-