Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

160 Büntetőjog. az összzsidóságra nézve oly következtetéseket vont le, melyek alkalmasak arra, hogy mind azokat, akik a zsidó hitfelekezethez tartoznak, úgy emberi, mint nemzeti szempontból a legmélyebb megvetésnek és a legellenségesebb érzületnek, sőt gyűlöletnek kitegyék mindazok részéről, akik ezen hitfelekezethez nem tartoznak. A törvény szempontjából teljesen közömbös lévén, vájjon való-e az, amit a vádlott állít, vagy nem: a vádbeli cikknek ez a tartalma figyelemmel a fennforgó sajtónyilvánosságra is, kimeríti a Btk. 172. §-nak 2. bekezdése szerinti izgatást. Ezért a másodbíróság ítéletét a rendelkező rész értelmében megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A büntetés mértékének megszabásánál, valamint a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél a kir. Kúria elfogadta az elsőbíróság ítéletének ide vonatkozó indokait. (1933, évi március hó 13. — B. I. 6272/1932. szám.) 413. Btk. 172. §, 2, bek. — Az izgatás fogalmát minden helytelenítő vélemény, kedvezőtlen bírálat, kiszínező általánosítás, egymagában akkor sem meríti ki, ha az nem alapos, nem helytálló. Az osztály elleni izgatás vádjánál a törvény szerint mellőzhetlen, hogy a közlemény az egyik osztályt a másik ellen gyűlöletre izgassa. K. Az alsófokú bíróságok helyes indokolással mutattak arra, hogy a közlemény nem tárgyilagos hangon ugyan, azonban csupán a kormányt támadja a takarékossági intézkedések miatt. A közlemény általánosítva hangoztatja ugyan, hogy az urak nagy összegeket kidobnak egy doboz szivarért vagy egy éjszakai „muri" kedvéért, de azon háborodik fel, hogy a takarékossági javaslattal a kormány a munkások és tisztviselők rovására e vagyonos osztály tagjait kiméli. Nyilvánvaló tehát, hogy a közlemény eme részében is nem a vagyonos osztály, hanem a kormány ellen van kiélezve, az tehát nem alkalmas arra, hogy munkás olvasóiban a polgári és tőkés társadalmi osztályok iránt ellenséges indulatot gerjesszen. Ugyanazért a m. kir. Kúria a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a közvádló által bejelentett panaszt, a Bpn. 36. §-ához képest elutasította. (1933. évi április hó 5. napján. — B. I. 517/1933. szám.) A hamis tanuzás. 414. Btk. 222. §. — Reábírás fogalma hamis tanuzásra reábírás esetében. K. A bűnösség miatt a vádlott és védője által bejelentett semmisségi panasz jogi indoka az írásbeli indokolás szerint egyrészt a tanúvallomások téves mérlegelése, másrészt pedig az, hogy az egyszerű felhívás más pszihikai eszköz nélkül a reábírás fogalmát meg nem állapítja. A m. kir. Kúria a semmisségi panasznak a tanúvallomások mérlegelése ellen irányuló részét nem vizsgálta felül, mert a bizonyítékok mérlegelése a Bpn. 33. §. utolsó bekezdése értelmében semmisségi panasz tárgya nem lehet.