Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
156 Büntetőjog. vádlott orvosok lelkiismeretlenül, rosszhiszeműen, bűnös tudatra valló módon jártak el, mert dr. M. F. a végzett abortusról a tiszti orvoshoz jelentést is készített s annak elküldése iránt is intézkedést tett, azt pedig még az orvosszövetség említett határozata sem írja elő, hogy a jelentést a műtét előtt kell a hatósági orvosnak elküldeni s minthogy az I. O. T. sem vonja kétségbe dr. M. azon vallomásának hitelét, hogy ő M. I.-en syphilis és testi leromlás jelenségeit észlelte, a kir. Kúriának sincs kétsége az iránt, hogy dr. M. F, tisztán orvosi lelkiismeretétől és meggyőződésétől vezetve végezte el, illetve dr. F. I. ugyan ily indokból javallottá a műtétet, s hogy ezért cselekményükből hiányzott a büntethető jogellenesség és ennek tudata. Ennek folytán a közvádló semmisségi panaszát mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. (1933. március 1. — B. I. 116/1933.) Büntetéskiszabás. 404. Btk. 89., 215. § Büntetéskiszabás A büntetés kiszabásánál nem szolgálhat a vádlott javára enyhítő körülményül az, hogy állásának elvesztése miatt el volt keseredve, akkor, ha önmaga kérte leszerelését és végkielégítését. (1933. május 3. — B. III. 5807/1932. sz.) 405. Btk. 89,, 232. §. — Büntetéskiszabás. — Az italtól és tánctól felingerelt, az akarat szabad elhatározási képességét ki nem záró állapot erőszakos nemi közösülésnél enyhítő körülményként nem mérlegelhető. K. Az alsófokú bíróságok által felsorolt enyhítő körülmények közül az, hogy vádlott cselekménye a szándékolt eredménytől távol megakadályoztatott, továbbá a vádlott fiatalkora, valamint az, hogy vádlott italtól és tánctól annyira fel volt ingerelve, hogy akaratának szabad elhatározási képsssége korlátozva volt, enyhítő körülménynek nem tekinthető. A vádlott ugyanis az előkészületi cselekményt jóval meghaladóan ténykedett és az erőszak alkalmazása által a bűntett egyik alkotó elemét teljesen megvalósította, miből következőleg a szándékolt eredmény bekövetkezésétől nem távol akadályoztatott meg; a 21. életévet már évekkel betöltött vádlott fiatalabb korúnak nem tekinthető; a csekélyebb ital fogyasztása és a tánc pedig a vádlott akaratának szabad elhatározási képesiségét számbavehetően nem korlátozhatta. Az pedig, hogy a vádlott italtól és a tánctól felhevült kedélyállapotban volt, azzal a súlyosbító körüménnyel szemben, hogy a vádlott hatósági közeg elleni erőszak és könnyű testi sértés vétsége miatt büntetve volt. nem annyira nyomatékos, hogy a Btk, 92. §-ának alkalmazását indokolná. Az alsófokú bíróságok Ítéletének vádlott büntetése kiszabására vonatkozó részét tehát a m. kir. Kúria a II. Bn. 28. §-a alapján megsemmisítette és a vádlott büntetését, a Btk. 92. §-ának mellőzésével bűnösségének fokával, valamint cselekményének súlyával arányban szabta ki. A vádlottnak vagyona lévén, a pénzbüntetés kiszabása a II. Bn. 3. §. 3 bekezdésén alapszik. (1933. január. 24. — B. II. 3947/1932. sz.)