Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre büntető 149 ügyekben. 398—400. módjára halászható vizet külön jogi fogalomnak tekintve, e jogi fogalom meghatározása szempontjából az 5. §-ra kifejezett utalást tartalmaz, okszerűen következik, hogy csak a zárt vizeknek (1888: XIX. t.-c. 13. §.) és ezenfelül még az olyan vizeknek halászata áll a büntető törvénykönyv szigorúbb rendelkezéseinek védelme alatt, amely vízeket a m. kir. földmívelésügyi miniszter külön engedélyokiratban (közigazgatási jogi koncesszióval) kifejezetten zárt víz módjára halászható vízzé nyilvánított és amelyeket csupán az általa jóváhagyott üzemterv szerint szabad halászni. Minden más víz jogosulatlan halászata ellenben az 1925: XLIII. t.-c. rendelkezései szerint csak mint halászati kihágás büntetendő. Annak elbírálásánál tehát, hogy valamely önmagában zárt víznek nem tekinthető vízből az annak halászatára jogosult engedélye nélkül történt halfogás a rendes bíróság hatáskörébe utalt lopás bűntettének, illetőleg lopás vétségének, esetleg tulajdon elleni kihágásnak, avagy csupán a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó halászati kihágásnak minősül-e, nem az a döntő, hogy az illető vízből (holt mederből) a halak más nyilt vízbe át nem válthatnak, s hogy az illető vizet tényleg zárt víz módjára halásszák, hanem az, hogy a halászatra jogosult a zárt víz módjára való halászhatósághoz szükséges közigazgatási jogi engedélyt (koncessziót) a m. kir. földmívelésügyi minisztertől előzetesen elnyerte-e vagy sem. A jelen esetben a tilos halászat a Sz.-i Hol-Kőrös vízében, azaz holtágban történt egy 5 méteres hálóval. Minthogy azonban az nem nyert igazolást, hogy a szóbanforgó holtágat, amely az 1888: XIX. t.-c. 13. §-a értelmében önmagában nem zárt víz, a m. kir. földmívelésügyi miniszter kifejezetten zárt víz módjára halászható vízzé nyilvánította volna és így az említett víz halászata szigorúbb büntetőjogi védelmének jogi előfeltételét alkotó közigazgatási jogi engedély (koncesszió) ezúttal nyilvánvalóan hiányzik; ennélfogva a terhelteknek ama cselekménye, hogy e holtágban — ámbár nagyobb terjedelmű hálóval és a halászatra jogosultnak engedélye s halászjegy nélkül halásztak, — nem a Btk.-be ütköző lopás büntette, illetőleg vétsége kisérletének, hanem csupán az 1925: XLIII. t.-c. 20. §-ának a) pontjába ütköző halászati kihágásnak tényálladéki elemeit látszik kimeríteni, amely miatt az eljárás az idézett törvény 28. §-a alapján a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. így tehát azt a hatásköri összeütközést, amely a jelen ügyben az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdése 1. pontjának megfelelő módon, azaz nemleges értelemben az sz.-i járás főszolgabírája, mint közigazgatási hatóság és a sz.-i járásbíróság, mint rendes bíróság között merült fel, a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. (1932. okt. 10. — 1932. Hb. 10. — M. K. LI. évi. 7.) 400. 1925: XLIII. t.-c. 20. §. a) pont. — E jogszabály alá eső halászati kihágás rendszerint akkor forog fenn, ha valaki nyilt vízben, — vagy akár zárt vízben, akár zárt víz módjára halászható vízben, de az utóbbi két esetben a halászatra jogosultnak a beleegyezésével — anélkül halászik, hogy halász jegyet váltott