Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Cselédügyek. 351—354. 81 lakás, élelmezés és ruházat fejében, amelyeknek azonban nem volt bér jellegük, ezenfelül kiházasítás, mint jutalom ígérete ellenében teljesített az alperesnél belső és külső szolgálatokat, amelyeknek ellenértékét a meg nem adott jutalom (kiházasítás) helyett 54 hónap után a felperes az általa megfelelőnek vélt havi bér arányában számítja ki és veszi keresetbe. A cselédszerződésnek nem törvényes kelléke ugyan, hogy a bér összegét a felek előre megállapítsák, de törvényes kelléke az, hogy a felek előre megállapodjanak abban, hogy a cselédszolgálatra szerződő egyént általában, bár összegszerűen meg nem határozott, mégis bizonyos szolgálati időhöz mért ellenérték illeti meg. Az, hogy az alperes a felperes szolgálataínak kiházasítással megjutalmazását — állítólag — kilátásba helyezte, továbbá, hogy az alperes a felperest élelmezte, lakással és ruházattal ellátta, az 1924. évi február hó 23. napját követő időre nem pótolhatja a megállapodásnak, mint cselédszerzőciésnek kellékhiányát, tekintve, hogy a szolgálati idővel határozott viszonyban nem álló és a cselédszerződéseknél csupán járulékos vagy mellékszolgáltatás természetével bíró ilyen akár ellenszolgáltatás, akár jutalom önmagában nem bér. Minthogy tehát a felek az 1924. évi február hó 23. napját követően a rzolgálati idő tartamára nemcsak, hogy meg nem állapodtak, de a szerződés időbeli hatályát (dies ad quem) kifejezetten olyan körülménytől (házassági tették függővé, amelynek úgy az időpontja, mint a létrejötte teljesen bizonytalan volt (dies incertus an incertus quandó), és sem bérben általában meg nem egyeztek, sem a szolgálati viszonyt felmondási idővel nem korlátozták, a felek közti megállapodás nem cselédszerződés, a követelt összeg pedig nem cselédbér, hanem az állítólag megígért jutalomban nem részesített munkáért igényelt kártalanítás, amelynek, mint a törvény által a közigazgatási hatóság elé nem utalt magánjogi természetű követelésnek elbírálása, az e tekintetben irányadó általános hatásköri szabály értelmében a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (1932. márc. 7. — 1931. Hb. 64.) 353. 1907: XLV. t.-c. 62. §.; 1923: XXIV. t.-c. 1. §. Cselédbérjellegű követelés elbírálása a követelés összegére való tekintet nélkül a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ilyen követelésnek tekinthetők az olyan járandóságok is, amelyek a gazdasági cselédtörvénynek a szerződés felbontását szabályozó rendelkezései alapján, tehát attól függetlenül járnak, hogy a cselédet az időelőtti elbocsátásból kifolyóan a valóságban érte-e károsodás vagy nem. (Hb. 1932. jún. 4. — 1932. Hb. 37.) 354. 1907: XLV. t.-c. 62. §.; 1923: XXIV. t.-c. 1. §. Az évi bérrel felfogadott kanász, mint gazdaság körüli személyes és folytonos munkálatokat végző alkalmazott, gazdasági cseléd, akinek a megszolgált időre támasztott bérkövetelése az 1907: XLV. törvénycikk 62. §-a és az 1923: XXIV. t.-c. 1. §-a értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Hb. A bér összegének a szerződéskötés alkalmával előzetes tüzetes Döntvénytár. 1932. ti