Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

732 Hitbizományi eljárás. Ügyvédség. közvetlenül vagy közvetve, annak a javára elszámolást nyert-e? (1931. dec. 4. — P. VI. 1983/1930.) Ügyvédség. 1103. Ppé. 18. §. — Fél által jogosnak el nem ismert ügyvédi díjak és kiadások megállapítása. — Az 1912: LIV. t.-c. 18. §-ának az ügyvédi díjak és kiadások megállapításáról szóló rendelkezését alkalmazni kell akkor is, amikor a fél az ügyvédnek a díjakra és kiadásokra vonatkozó igényét jogosnak el nem ismeri, kivéve, ha a fél kifogása az említett szakasz negyedik vagy ötödik bekezdése szerint vagy amiatt alapos, mert az ügyvéd megbízása igazolva nincsen. (A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 48. számú polgári döntvénye.) K. I. Az elvi kérdés kapcsán felsorolt határozatokkal eldöntött esitek megegyeznek abban, hogy mindegyikükben az ügyvéd kérte a megállapítást és a fél tett kifogást a megállapítás ellen, de eltérnek abban, hogy a fél a megállapítást minő okból ellenezte. 1. Legsűrűbben szereplő kifogás az, hogy az ügyvéd és a fél között létrejött megállapodás értelmében vagy a közöttük fennálló jogviszonynál fogva az ügyvéd a díját és kiadását a féltől nem követelheti. így a debreceni kir. ítélőtábla P. I. 2424/1930/51., P. I. 2425/1930/26. és P. I. 2232/1930/ 14. számú végzésével eldöntött ügyekben a fél a megállapítást főképen azért ellenezte, mert a díj és kiadás megállapításáért folyamodó ügyvéd évi fizetéssel alkalmazott rendes jogtanácsosa volt, aki állandó javadalmazása ellenében volt köteles azt a perbeli képviseletet ellátni, amelyből felmerült díjának és kiadásainak megállapítását kérte. A debreceni kir. ítélőtábla e kifogás alapján mind a három esetben mellőzte a megállapítást, mert szerinte az itt szóban levő perenkívüli eljárásnak előfeltétele az, hogy a fél az ügyvédnek a költségre vonatkozó igényét jogosnak elismerje; ha azonban ilyen elismerés nincs, illetőleg a fél az igény jogosságát kétségbevonja, akkor az összegszerűség kérdésében sem lehet dönteni, még pedig egyfelől azért nem, mert általános perjogi szabályokkal ellenkeznék, hogy az alap «s mennyiség szerint egyaránt vitás követelés mennyiségét a bíró meghatározza, mielőtt még az alap kérdésében felmerült vita el lenne döntve, de másfelől ilyen esetben azért sem lehetséges a megállapítás, mert nem lehetne figyelembe venni azokat az eshetőségeket és változásokat, amelyek csak a jogosság kérdésének eldöntése alkalmából merülnek fel, de amelyeknek a díj és kiadás mennyiségére is befolyásuk lehet. Lényegében hasonló elvi felfogás jut kifejezésre a budapesti kir. ítélőtáblának 6. P. 1859/1924/33. számú végzésében. Itt is az volt a félnek egyik kifogása, hogy írásban kikötötték, hogy az ügyvéd készkiadása bizonyos összeget meg nem haladhat, Az ítélőtábla az elsőfokon megállapított költség jogosságát az említett kifogás alapján kétségesnek mondja és csak azért nem változtat az elsőfokú bíróság végzésén, mert a végzést az eljárási szabályoknál fogva az ügyvéd hátrányára nem lehetett megváltoztatni.