Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

-Ili Pénzügyi jog. a törvényes pénzértékben, hanem más módon van megállapítva, a vagyonátruházási illetéket évenként a megelőző évben tényleg teljesített szolgáltatás törvényes pénzértékben kifejezett összege után a teljesítéskor fennálló érték alapján kell kiszabni. (Kb. 12.982 1928. P. sz. — 1733. E, H. — 1930. máj. 31. — Pod. 1931. 3. fűzet 66.) 155. 1920: XXXIV. t.-c. 80. §. Haszonélvezeti jog után járó öröklési illeték kiszabásánál a hagyatéki terhet le lehet vonni. Kb. Az örökösödés útján szerzett haszonélvezeti jog után is örökösö­dési illeték jár. Az 1920. évi XXXIV. t.-c. 85. §. (1) bekezdése értelmében pedig az öröklési illeték alapja az az érték, mellyel az örökös gazdagodott. Azzal, ami a hagyatékot terhelő adósság kifizetésére szükséges, az örö­kös nem gazdagodott, mert azt neki előbb-utóbb az adósság kifizetésére kell fordítani. Ezért rendeli az említett törvény 86. §. (1) bekezdése azt, hogy a hagyatékból az egyes örökségek kiszámítása előtt az egész hagyatékot ter­helő adósságokat le kell vonni. Ugyanez áll a haszonélvezetet öröklőre is, mert a magánjog szabályai szerint a hagyatéki teher a haszonélvezeti jogra való tekintet nélkül ki­elégíthető, Az 1920: XXXIV. t.-c. 94. §. (2) bekezdése a haszonélvezetet öröklőre még a tekintetben is előnyt biztosít, hogy az általa viselendő adósságokat és egyéb terheket még az ingatlan vagyonátruházási illeték kiszabásának alapjánál is számításba venni rendeli. Ezeknél fogva az említett törvény 80. §. (1) bekezdésében az örökösö­dési illetékalapul említett haszonélvezet értéke megállapításánál is a hagya­tékot terhelő adósságot figyelembe kell venni akként, hogy a hagyatékot ter­helő adósságból a haszonélvezet hagyatékra vagy hagyatékrészre eső össze­get a haszonélvezett vagyon értékéből előbb le kell vonni s a haszonélvezeti értéket a levonás után fennmaradó érték alapulvételével kell kiszámítani. Példával illusztrálva tegyük fel, hogy a hagyatéki vagyon 100,000 P értékű ingatlanból áll, amelyet 50,000 P adósság terhel, és a terhek viselé­sére nézve az örökhagyónak intézkedése nincsen, a haszonélvezetre jogosult özvegy pedig 52 éves, tehát a hányados tízszeres és így a hagyaték tiszta értéke 50.000 P. A haszonélvezet értéke a 100.000 pengő teljes hagyatéki értékből levonva az 50.000 pengő adósságot, a mutatkozó 50.000 P tiszta hagyaték értékének 1/2o részét, vagy 2500 pengőt tízszer véve, kapjuk a haszonélvezet tiszta értékét 25.000 pengőben, amelytől úgy az öröklési, mint az ingatlanvagyonátruházási illeték külön-külön megfizetendő. (Közig. bír. 161. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1931. 3. füzet 54.) 156. 1920: XLIII. t.-c. 85. §. Nem lehet pótlólag öröklési ille­téket kiszabni azért, mert a perbíróság a hagyományt az 1928: XTI. t.-c. alapján átértékelte. (22.698 1930. P. —- M. K. L. 23.)

Next

/
Thumbnails
Contents