Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Vallási- és egyéb ügyek. 73—76. 29 leményére van alapítva, hogy a kérelmezők földjein összefutó belvizek le­folyását a vasúti töltés akadályozza, mert egy természetes vízmedencét vág ketté, Arról azonban, hogy ennek a természetes vízmedencének volt-e a vasút építése előtt, vagy van-e jelenleg természetes lefolyása, a hatósági szakértő említést nem tesz. A kérelmezők beadványában foglaltakból és az iratokból azonban megállapítható, hogy a vasútvonal által kettévágott víz­medencének természetes lefolyása nem volt és nincs jelenleg sem. A T. nevű btlvízcsatorna ugyanis, amely a medence északi feléből jelenleg a vizet le­vezeti, mesterséges vízimü és jóval a vasút létesítése után készült. A mes­terségesen készült csatornára való vízlevezetés pedig a víz természetes le­folyásának nem tekinthető. Az 1885: XXIII. t.-c. 51. §-a szerint a vasút valamely áteresznek a sa­ját költségén való létesítésére csak abban az esetben kötelezhető, ha a meg­levő átereszek a víz természetes lefolyására elégtelenek. A jelen esetben azonban a kérdéses vízmedencéből nem lévén a víznek természetes lefolyása, nem lehet szó arról, hogy a vasútvonal a víz természetes lefolyását akadá­lyozza s ennélfogva megfelelő átereszt volna köteles a vasút építeni. Az i körülmény ugyanis, hogy a vasút építése után egy vízlevezető csatornát építettek, amely a medence egyik részéből a vizet mesterséges módon el­vezeti, a vasút kötelezettségére befolyással nem lehet, mert ha valóban szük­ség van jelenleg vasúti áteresz építésére abból a célból, hogy a medence másik részéből is elvezethetők legyenek a csapadékvizek, ez a szüksége3ség később létesített vizi munkálat, nevezetesen a T. csatorna létesítése követ­keztében állott be, amiért az 51. §. szerint a vasút felelősségre nem von­ható. (4576/1931. K. sz. — 1931. szept. 22. — M. K. XLIX. 50.) 75, 1908: XXXVIIL t.-c. 9. §, A halottkémlési díjaknak köz­vetlenül az eljáró orvos kezeihez kifizetése. Bm. A 42.200/1927. B. M. sz. és az ezt kiegészítő 45.182,1927. B. M. sz. rendeletnek a magánfelek érdekében végzett hivatalos munkáért járó dí­jakra vonatkozó rendelkezései csak az esetben alkalmazandók, ha e díjak­nak teljes összegben való kifizetését más törvényes rendelkezések elő nem írják. Minthogy az 1908: XXXVIIL t.-c. 9. §-ának 3. bekezdése szerint a halottkémlésdíjak a halottkémlést végző hatósági orvost teljes egészében megilletik, a fent idézett számú rendeleteim intézkedései a halottkémlési dí­jak kezelésére nézve alkalmazást nem nyernek, tehát a halottkémlési díjak a felek által közvetlenül az orvos kezeihez teljes egészükben kifizetendők. Az orvosi bizonyítványért járó díjak azonban a városi közpénztárba fize­tendők be és ezeknek terhére az orvos 50 százalék erejéig a számadási idő­szak végén jutalomban részesíthető. (79.168/1931. B. M. — M. K. L. 9.) 76. 5200/1919. M- E. sz. r. Az altruista jellegű hitelintézetek működési körében felmerülő erdőelidegenítések és erdőeldarabo­lásck. Fm. Több esetben előfordult, hogy az ingatlanok adásvételével és fel­darabolásával törvényes felhatalmazás alapján hivatásszerűen foglalkozó s

Next

/
Thumbnails
Contents