Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

irozsegi ügyek. 40—42. Anyakönyvi ügyek. 43. 19 lásánál a körrendelet 9. pontjában előírt rendelkezések alkalmazásának van "helye. (7188/1930. K. — 1931. febr. 3. — M. K. XLIX. 34—35.) 42. Borfogyasztási adófizetési kötelesség. Kb. N. város tanácsa a borkiméréssel is foglalkozó panaszos borterme­löt a város határához tartozó C. hegyközség területérői behozott és be nem jelentett 165 liter bor után fogyasztási adó fejében 31 P 15 fillér megtéríté­sére kötelezte. A város tanácsának ezt a határozatát a panaszos felebbezése folytán Z. vármegye közigazgatási bizottsága helybenhagyta. A panasz ezen határozat ellen irányul és ebben panaszos a fizetési kötelezettség alól való felmentését kéri. A panasznak nincs kellő alapja. Ugyanis a törvényes hatáskörben kibocsátott 121.100/1923. P. M. sz. rendelet mellékletét képező és a rendelet 3. §-a értelmében irányadó sza­bályrendelet 18. §-a szerint, a bortermelők, ha egyúttal bor kimérésével is foglalkoznak, az általuk és háztartásuk által elfogyasztott bor után a fo­gyasztási adót, a 21. §-ban meghatározott módon fizetik. A most hivatko­zott §. viszont a bepincézésnek 24 óra alatti bejelentését teszi kötelezővé, a fogyasztási adó pedig, az időközönkénti leszámolás alapján, a hiányzó mennyiség után fizetendő. Ezekkel a rendelkezésekkel szemben a panaszos, a borfogyasztási adó tárgyában a C. hegyközség és a város közt létrejött egyezségre nem hivatkozhatik, mert ez az egyezség csak abban az esetben birna joghatállyal, ha a panaszos borkiméréssel nem foglalkoznék. A pana­szos panasziratában maga is beismeri, hogy a szóbanforgó bormennyiség már nincs meg és így az a kérdés, hogy bejelentési kötelezettségének kellő idő­ben eleget tett-e, a fogyasztási adó fizetése szempontjából közömbös. (4200/1928. K. — 1931. ápr. 14. — M. K. XLIX. 34—35.) Anyakönyvi ügyek. 43. H. U. 4. §. A házasulok nyilatkozatra kötelzésének mel­lőzése a házasság kihirdetésénél­Bm. Egyes anyakönyvvezetők a házasság kihirdetését csak akkor ren­delik el, ha a kérelem előterjesztése alkalmával a házasulok vagy egyikük, esetleg a házasulok törvényes képviselője vagy meghatalmazottja (H. U. 4. §. 1. bekezdése) élőszóval kijelentik, hogy legjobb tudomásuk szerint a házasulok bemutatják a házasulóknak erről szóló hiteles okiratba foglalt nyilatkozatát. Ez az eljárás a fennálló szabályokkal nincs összhangban. Ha ugyanis a házasság kihirdetésének elrendelését kérik, nincs törvé­nyes alapja annak, hogy az anyakönyvvezető a házasulókat a szóbanlévő nyilatkozat megtételére, illetőleg kiállítására és bemutatására kötelezze. Eb­ben a tekintetben közömbös az, hogy a házasságot Magyarországon vagy külföldön kötik-e, illetőleg, hogy a házasuló Magyarországon vagy külföl­dön lakik-e és közömbös az is, hogy a kérelmet a házasuló személyesen vagy törvényes képviselője, vagy az erre a célra különösen meghatalmazott fH. U. 4. §. 1. bekezdés), illetőleg a külföldön lakó házasuló szóval vagy 2*

Next

/
Thumbnails
Contents