Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Községi ügyek. 37—39. 17 Szabálytalanságnak minősíthető az is, hogy a XI. és IV. kerülethez tartozó utcák a választási hirdetményben nem lettek pontosan feltüntetve, de mivel ez a körülmény senkit sem akadályozhatott meg abban, hogy szavazati jogát gyakorolhassa, ez alapon sem lehet helye választás megsemmisítésének. Ami végül J. Józsefnek azt a kifogását illeti, hogy az igazoló választmány a megválasztottak mandátumát helytelenül számította és igazolta 1931. évi január hó 1-től, a bíróság ennek a kérdésnek a vizsgálatába nem is bocsátkozott, mert a panaszos az igazoló választmány eme eljárása miatt fellebbezéssel nem élt s így a kisgyűlés ezzel a kérdéssel fellebbezés hiányában nem foglalkozhatott, ezt a kérdést panasz tárgyává tenni nem jogosult. (444 1932. K. — 1932. febr. 17. — M. K. I. 14.) 38. 62.000/1926. B. M. sz. r. Adóügyi jegyzői tennivalók ellátásával megbizott helyettes községi segédjegyző illetménye. Kb. Az a körülmény, hogy a főszolgabíró a községi segédjegyzői állásra behelyettesített panaszost egyúttal az adóügyi jegyzői tennivalók ellátásával is megbízta, nem nyújt jogalapot arra, hogy a panaszosnak ez a helyettes segédjegyzői szolgálata helyettes adóügyi jegyzői szolgálatnak minősíttessék. Már pedig a 62.000/1926. B. M. körrendelet I. fejezete 4. pontjának (1) bekezdése szerint az illetmények megállapításánál a végleges szolgálat mellett csak a szabályszerű helyettesítés alapján eltelt tényleges szolgálat vehető figyelembe. (5659/1929. — 1932. jan. 5. — M. K. L. 14.) 39. 62.000/1926. B. M. sz. r. 63. pont. Községi irnok végkielégítése. Kb. A panaszos öt évi és 2 hónapi községi írnoki alkalmaztatása után erről az állásáról a járás főszolgabírájához intézett beadványában lemondott s ezzel egyidejűleg a 62.000/1926. B. M. számú körrendelet 63. pontjának (2) bekezdése alapján leendő végkielégítését kérte. Ezt a lemondást s a vele kapcsolatos végkielégítési kérelmet a vármegye alispánja tudomásul vette, a főszolgabíró pedig a panaszost az 1927. évi július hó 1-jei hatállyal- állásától felmentette. Majd ezután az alispán a panaszos illetményeinek további utalványozását beszüntette s a panaszost végkielégítésének megállapítására irányuló kérelmével elutasította, azzal az indokolással, hogy a panaszos állásáról önként lemondott. A vármegye törvényhatósági bizottsága viszont az alispáni határozatot változatlanul hagyta. Ez ellen a határozat ellen irányul a panasz, amelyben a panaszos végkielégítésre s ennek megállapításáig ilfetményre tart igényt. A panasznak a bíróság nem adhatott helyet, mert úgy találta, hogv a panaszosra nézve végkielégítése megállapításának törvényes feltételei nem következtek be. A panaszos ugyanis nem helyeztetett rendelkezési állományba. Már pedig a panaszos által felhívott fenti belügyminiszteri körrendelet 63-ik pontja csak azoknak a községi alkalmazottaknak biztosítja a szabályszerű elbánás alá vonást, akik rendelkezési állományba helyeztettek. De ettől eltekintve, a panaszosnak végkielégítésre törvényesen igénye azért Döntvénytár. 1932. 2