Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Államszolgálati ügyek. 15. 9 A már említett szolgálati szabályok 219. §-a szerint, az ideiglenes minőségben kinevezett tisztviselő véglegesítésének egy évi szolgálat után kell történnie, akár a megkívánt szakvizsga hiánya, akár az volt az oka az ideiglenes kinevezésnek, hogy az illető képességeiről a hatóság meggyőződést akart szerezni. Ez a rendelkezés annyit jelent, hogy a véglegesen rendszeresített állásra alkalmazott tisztviselőt nem lehet éveken át ideiglenes minőségben alkalmazni, hanem egy év után vagy el kell bocsátani, vagy véglegesíteni kell. Kitűnik ez a szolgálati szabályok 220. §-ának ama rendelkezéséből is, amely szerint a véglegesítés iránt haladéktalanul javaslatot kell tenni, ha a véglegesítéshez szükséges kellékek megvannak. Ez a szabály alkalmazást nyer abban az esetben is, amikor a kinevezés véglegessége bizonyos szakvizsga letételétől tétetett ugyan függővé, de a kívánt szakvizsga rendszeresítése vagy egyáltalán nem, vagy csak — mint a jelen esetben is — több mint egy év eltelte után lett. Ilyen esetben az ideiglenes minőségben kinevezett tisztviselő, egy évi kifogástalan szolgálat után szakvizsga nélkül is véglegessé válik, mert tőle nem függő körülmény, t. i. a szakvizsga rendszeresítésének elmaradása tette lehetetlenné, hogy kellő időben a tőle kívánt képesítést megszerezhesse és mert nem lehet a tisztviselőt éveken át bizonytalanságban tartani afelől, hogy véglegesíttetik-e vagy nem. Az a magyarázat, amely ezt megengedhetőnek tartja, oda vezetne, hogy a megkívánt szakvizsga rendszeresítésének halogatásával a véglegesen rendszeresített állásra kinevezett tisztviselő esetleg sohasem válhatnék véglegessé s a nagyobb képzettségű és fontosabb munkakört ellátó tisztviselő hátrányosabb helyzetbe kerülne a kezelőnél, akit a 2378^ 1915. M, E. sz. rendelet 11. §-a szerint három, vagy az altisztnél, akit a 3000/1927. M. E. sz. rendelet 10. pontja szerint két évi kifogástalan szolgálat után véglegesíteni kell. A kifejtettek szerint tehát, a panaszosnak ideiglenes kinevezése is, egy évi kifogástalan szolgálata után, mivel ezen időn belül a tőle kívánt szakvizsga rendszeresítve nem lett, véglegessé vált. A véglegesítés elmaradása ugyanis, nem akadálya a kinevezés véglegessé válásának. Ebből következik, hogy a panaszos kinevezését 1930. évi december 31-én jogszerűen nem lehetett volna visszavonni és őt nem lehetett volna a szolgálat alól felmenteni. A végleges tisztviselő ugyanis, állásából csak szabályszerű fegyelmi eljárás útján bocsátható el. Az elbocsátást nem teszi jogszerűvé az a körülmény sem, hogy a panaszost nem a szakvizsga hiánya, de működésének meg nem felelő volta miatt bocsátották el, mert a panaszosnak egy évi nem kifogásolt szolgálata után, egyébként is megnyílt a joga a véglegesítéséhez. Mivel pedig a jogellenes intézikedéseknek joghatálya nem lehet, a panaszosnak elbocsátása dacára is igénye van az állásával egybekötött illetményekre. Ezért a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Az eljárási költségben azonban a hatóság az 1896: XXVI. t.-c. 145. §-a értelmében nem volt marasztalható, mert habár eljárása jogellenes volt is, az nem minősíthető olyan nyilvánvaló jogszabálysértének, amely a költségben való marasztalásra alapul szolgálhatna. (2057/1931. K. sz. — 1333. E. H. — 1931. ápr. 28. — Kod. 1931. 4. fűzet 110.)