Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Csalás (Bn 50. §., Btk. 380—389. §.) — Okirathamisitás. 163 (Btk. 391—407. §.) 433—435. 434. Btk. 386. §. — E §. alá eső cselekmény megállapítását nem zárja ki az, hogy a vagyont elidegenítő ügylet megtámadható. K. L A kir. ítélőtábla ítélete eilen a vádlottak a bűnösség megállapítása miatt jelentettek be semmisségi panaszt. Ezt a semmisségi panaszt a m. kir. Kúria a Bp. 385. §. 1. a) pontjára aiapítottnak vette, mert N. K. vádlott védekezését arra a jogi indokra fektette, hogy vagyonának nagy részét feleségére azért ruházta át, mert neki kölcsön címén nagyobb összeggel tartozott, azt tehát biztosítani akarta, így öt bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék nem vezette; N. K.-né pedig védekezésül azt adta elő, hogy nem birt tudomással a férje tartozásáról. II. A panaszok alaptalanok. A N. K. panasza azért, mert — eltekintve attól, hogy ez a vádlott csak egy részét a vagyonának irattá át a feleségére, másik részét B. L.-nak és nejének adta el, — a vádbeli bűncselekménynek nem tényálladéki eleme a vagyoni haszon célzata, ezért azt az adóst, ki a bekövetkező végrehajtás elől vagyonát elidegeníti és ezzel hitelezőit megkárosítja, nem menti az, hogy egyik hitelezőjét akarta biztosítani, de a Btk. 386. §. alá eső bűncselekmény megállapítását nem zárja ki az sem, hogy a vagyont elidegenítő ügylet megtámadható. N. K.-né panasza pedig azért alaptalan, mert a megállapított tények alapján az alsófokú bíróságok helyesen következtettek arra, hogy ez a vádlott tudott férje tartozásáról, az átruházás elfogadása által tehát szándékosan előmozdította a férje cselekményét. Ezért az alaptalan semmisségi panaszok a Bpn. 36. §-a alapján elutasítandók voltak. (B. I. 2690/1931. sz. — 1931. december 9.Í 435. Btk. 401. §. — E §. alkalmazása szempontjából magánokirat a napi forgalom ideiglenes bejegyzésére szolgáló lapszámozott, átfűzött és hivatalos pecséttel ellátott üzleti könyv. K. Semmisségi panaszt jelentett be a védő a Bp. 385. §. 1. a) és 3. p. alapján a bűnösség megállapítása miatt és a büntetés enyhítése végett.* A védekezés szerint az az üzleti könyv, amelybe a vádlott a hamis tételeket bevezette, csak a napi forgalom ideiglenes bejegyzésére szolgált s ezért nem tekinthető magánokiratnak. Az alsóbíróságok ténymegállapítása szerint azonban a szóbanlevő könyv lapszámozott, átfűzött és hivatalos pecséttel ellátott könyv, tehát az üzleti könyv minden kellékével bír és így helyes az alsóbíróságoknak az a jogi megállapítása is, hogy ezen könyv okirati jellegét nem szünteti meg az a körülmény, hogy a főkönyvekbe való további bejegyzések alapjául szolgált. A bűnösség megállapítása tehát nem téves. A kiszabott büntetés pedig olyan csekély súlyú, hogy az az alsófokú bíróságok által kiemelt enyhítő körülmények mellett sem volt lejebb szállítható. 11*