Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

156 Büntetőjog. A magánokirat pedig akkor hamis, ha a benne foglalt nyilatkozat nem attól származik, aki az okiratot a nevének aláírásával bizonyítottan kiállította. A jelen vádbeli esetben a valóknak elfogadott tények szerint úgy a szerződést, mint a nyilatkozatot M. V. sértett azoknak előtte történt felolvasása után sajátkezűleg aláírta. Másfelől arra sincs adat, hogy a két magánokirat tartalmában tétetett volna jogosulatlan változtatás. Ezért a kérdéses szerződés és nyilatkozat kiállítása magánokirathamisítás megállapítására nem szolgálhat. A kir. ítélőtáblának az a jogi felfogása, hogy a magánokírathamisítás tényálladéka jelen esetben azért lenne megállapítható, mert M. V. sértett a kérdéses szerződés és nyilatkozat aláírásakor — az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak a kir. ítélőtábla által magáévá tett véleménye szerint — elmebeteg volt, aki már akkor sem birt akaratának szabad elhatározási képességével, tehát ügyletkötésre is képtelen volt s így az általa aláírt szerződés és nyilatkozat bár alakszerű, de tartalmuk szerint hamis okiratok, — a kir. Kúria megítélése szerint nem helytálló. Ahoz nem fér kétség, hogy a szóbanforgó okiratok alakilag nem hamisak, mert az azokon levő aláírások kivétel nélkül az illető aláíró személyektől származnak. Helyes tehát a kir. ítélőtáblának az a jogi következtetése, hogy ezek az okiratok alakszerűek. Téves azonban a kir. ítélőtáblának az a további jogi következtetése, hogy az illető okiratok tartalmilag hamisak, mert az ügyletkötésre jogilag képtelen sértettnek azt az akaratnyilvánítását tartalmazzák, hogy ő a kérdéses ingatlanokat eladta, a vádlottak tehát azáltal, hogy az okiratokat sértettel rosszhiszeműleg aláíratták, valótlan tartalmat vittek be azokba s így azokat meghamisították. Ez alábbi felfogás téves azért, mert a magánokirathamisítás egészében véve alaki bűncselekmény, azaz hamis bizonyíték létesítése, ami csak vagy az aláírás hamisításával vagy az okirat szövegének megváltoztatásával követhető el. Az ú. n. értelmi (intellectualis) hamisitás — vagyis az okirat aláírójának megtévesztésével valótlan tartalom bevezetése — a Btk. rendelkezései szerint csupán a közokiratokra vonatkozóan elkövetve alkotja bűncselekmény (394., 400. §.) tényálladékát. A jelen esetben tehát vádlottaknak az a ténykedése, hogy az elmebeteg sértettet — ezen állapotát jól ismerve — adásvételi szerződés és ezt kiegészítő nyilatkozat aláírására rávették, a magánokirathamisítás megállapítására nem alkalmas. A kérdéses okiratok a jelen esetben tartalmilag sem voltak hamisak, hanem mint jogilag érvénytelen nyilatkozatok semmiseknek, nem létezőknek tekintendők. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amikor a vádlottakat a magánokirathomisítás bűntettében bűnöseknek nyilvánította, mert vádlottak sem a sértett aláírását nem hamisították, sem az okiratok szövegén semmiféle változtatást nem eszközöltek. A kir. Kúria felülvizsgálat tárgyává tette a kir. ítélőtábla indokolásában fejtegetett azt a kérdést is, hogy vádlottak tevékenysége alkalmas volt-e a csalás bűntettének a megállapítására s arra az eredményre jutott,