Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

150 Büntetőjog. körülmény, ha a cselekményt a rendőrség megbízhatóságába vetett hit megingatására alkalmas módon követik el. K. A vádlott és a védő panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontjára vonatkozó része nem alapos. Idevonatkozóan ugyanis a vádlott és a védő abban látják a jogsérelmet, hogy a bűncselekmény a törvény megsértésével lett zsarolás kísérletének vétsége helyett a Btk. 353. §. 1. pontja alapján zsarolás kísérlete bűntettének minősítve. Igaz, hogy amennyiben zsarolás bűncselekménye forogna fenn, — súlyos vagyoni kár okozásával való fenyegetés címén nem lenne a bűncselekmény a Bp. 353. §. 1. pontja szerint büntetendő bűntettnek minősíthető, mert a zsarolás ilyen okból csak akkor minősül a Btk. 353. §-a szerint, ha a kilátásba helyezett súlyos vagyoni kárt a fenyegető tettes úgy tünteti fel, mint amely a fenyegetéssel szorosan összefügg és a fenyegetésben rejlő okozatosságként, a fenyegetés beváltásával következnék be; a vádlott pedig nem fenyegette meg a sértettet a razziának és az engedély visszavonásának veszélyét magábanfoglalóan azzal, hogy máskülönben őt titkos találkahely tartása miatt a rendőrség erkölcsrendészeti osztályán feljelenti. De, a felülvizsgálatnál is irányadó tények szerint, a vádlott a sértettet nem is fenyegette meg, hanem csupán azt mondta neki, hogy ha az általa igényelt 1200, az utóbb már csak 700 pengőt neki megadja, akkor kieszközli, hogy a rendőrség erkölcsrendészetí osztályához titkos találkahely tartása miatt ellene érkezett feljelentésre razziát nem tartanak és tőle az engedélyt meg nem vonják; mert van egy rendőrtanácsos rokona, akinél pénzzel el tudja intézni az ügyet és majd ad a pénzből a sértettre nagyon „pikkelő" F. rendőrtanácsosnak is. Vagyis a vádlott fondorlatosan tévedésbe akarta ejteni a sértettet arra nézve, hogy ellene, titkos találkahely tartása miatt a rendőrség erkölcsrendészeti osztályához feljelentés érkezett, neki azonban módjában áll a razziának és az engedély visszavonásának veszélyét elhárítani. Ez a bűncselekmény pedig nem a zsarolás, hanem, mivel a vádlott a sértettet fondorlatosan azon célból akarta tévedésbe ejteni, hogy így magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen és ha ezt a célját elérte volna, egyben a sértettnek ugyanakkor kárt okozott volna, a Bn. 50. §-ába ütköző és az értékre való tekintettel, bűntettet képező csalás tényálladékát állapítja meg, melynek véghezvitelét azonban, — mivel a sértett sejtette, hogy zsarolóval van dolga, — a vádlott csak megkezdte, de be nem végezte, A kir. ítélőtábla tehát a vádlott sérelmére tévedett, mikor a bűncselekményt börtönnel büntetendő csalás helyett fegyházzal büntetendő zsarolásnak minősítette. A büntetés kiszabására enyhítőül befolyással bíró körülményt a m. kir. Kúria sem látott fennforogni, viszont pedig súlyosbító körülményül vette figyelembe a vádlott előéletét és azt, hogy a cselekményét a rendőrség megbízhatóságába vetett hit megingatására alkalmas módon követte el. A m. kir. Kúria a büntetést más alapon újból szabván ki, a kir. főügyész panasza, úgyszintén a vádlott és a védő panaszának a II. Bn. 28. §-ra alapított része tárgytalanná vált. (B. II. 5780/1931. sz. — 1932. márc. 2.)