Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

A bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását 137 kizáró okok. (Btk. 105—125. §.) 411—412. adványban vádba tett egyéb tényállítások tekintetében egy másik jogi előfeltételnek, a felhatalmazásnak beszerzése is szükségessé vált és ennek a megadására hivatott hatóságnál való kieszközlése a sértett akaratán kívül fekvő okokból huzamos, bár a törvényes elévülési határidőt (Btk. 106. §.) meg nem haladó időt vett igénybe. Mert igaz ugyan, hogy az a hatóság, ahol a magánindítvány beadatott, ezt a beadványt a Bp. 89. §. és 90. §-a értelmében tartozott volna az illetékes kir. ügyészséghez haladéktalanul áttenni, de az itt előállott késedelem a magánindítvány hatályosságát nem befolyásolja. Tévedett és a Bp. 385. §. 1. c) pontjában írt anyagi semmisségi okot valósította meg tehát a kir. ítélőtábla azzal, hogy a sértett feljelentését a vád tárgyává tett becsületsértő kitételek tekintetében az eljárás megindítására alkalmas magánindítványnak el nem fogadta; illetőleg azt elkésetten beadottnak jelentette ki. (B. II. 6089/1931. sz. — 1932. március 9.) 412. Btk. 113. §. — A magánindítvány joghatályossága az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezet sérelmére elkövetett indítványi bűncselekmény esetében. — Az indítvány visszavonásának és fenntartásának értelmezése jogi személy sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében. K. A kir. ítélőtábla a vádlottat a bűnvádi eljárás megindítását kizáró abból az okból mentette fel, mert a sértett nem terjesztett elő törvényszerű magánindítványt. Ebből a jogi álláspontjából kifolyóan mellőzte a kir. ítélőtábla a vád és a védelem szempontjából egyébként lényeges körülmények megállapítását. A kir. Kúria azonban a kir. ítélőtábla jogi álláspontját nem fogadta el. Nem teszi magáévá a kir. Kúria azt az álláspontot, amely szerint a sértett K. és V. Hitelszövetkezet a bűnvádi eljárás megindításához szükséges magánindítványt joghatályosan csak az Országos Központi Hitelszövetkezet hozzájárulásával terjeszthetne elő. Az alapszabályok 34. §-a szerint ugyanis az Orsz. Központi Hitelszövetkezetet a K. és V. Hitelszövetkezet alkalmazottaival szemben azok a jogok illetik meg, amelyeket az 54. §. részletesen felsorol. Az 54. §-ban azonban, de az alapszabályokban másutt sem, a bűnvádi eljáráshoz szükséges magánindítvány nincs felsorolva azok közt az intézkedések közt, amelyekhez az Orsz. Közp. Hitelszöv. jóváhagyása szükséges. A magánindítványt tehát a K. és V. Hitelszövetkezet igazgatósága az alapszabályok 48. §-a értelmében joghatályosan előterjeszthette. Vizsgálva már most azt, hogy a magánindítvány előterjesztése tényleg megtörtént-e, a kir. Kúria mindenekelőtt megállapítja, hogy L. L.-nak 1929. okt. 10-én kelt az a beadványa, amely szerint a szövetkezet a vádat elejti — akár volt erre felhatalmazása L.-nak, akár nem — nem joghatályos, mert nem az indítvány feltétlen visszavonását jelenti, hanem csupán azt, hogy a sértett ,,egyelőre", nyilván a kártérítési egyezkedésre tekintettel, nem kívánja a bűnvádi eljárás folytatását. Ez pedig az indítvány visszavonásával nem egy jelentőségű.