Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Illetmény- és nyugdíjügyek 385. 117 jogossága, illetve összegszerűsége elbírálásától külön nem választható előkérdése. Minthogy pedig a Hatásköri Bíróság gyakorlatában állandóan követett szabály, hogy a perbíróság hatásköre a más perre vagy eljárásra tartozó mindazokra a praejudiciális előkérdésekre is kiterjed, amelyeket a perbíróságnak a hozzátartozó főkérdés (a jelen esetben a magasabb összegű nyugellátásra és a honvédségi pótdíjra irányuló igény) eldönthetése végett meg kell oldania; továbbá, minthogy az 18%; XXVI. t.-c. 17. §-a a Közigazgatási Bíróság hatáskörét az ilyen mellék- vagy előkérdésekre kifejezetten is megállapítja; végül minthogy abban a kérdésben, hogy a panaszos nyugállományba helyezése törvényes volt-e, előzetes közigazgatási hatósági határozat nincs és nem is lehet, mert sem a pénzügyminiszter, sem a m. kir. honvédelmi miniszter nem illetékes arra, hogy a saját intézkedésének állítólagos törvényellenességét a saját hatáskörében elbírálja; mindezeknél fogva abban a kérdésben, hogy dr. R. J.-t a nyugalombahelyezés állítólagos törvényellenessége címén a magasabb összegű nyugellátás a honvédségi pótdíj beszámításával megilleti-e, a Közigazgatási Bíróság hatáskörét kellett megállapítani. (1932. ápr. 18. — 1932. Hb. 8.) 385. 1921: XXXI. t.-c. Abban a kérdésben, hogy a honvédelmi miniszter által már engedélyezett s a most is fennálló engedély alapján folyósított katonai nyugellátás az engedélyezett törvényes mérték teljes összegének valóban megfelel-e —, a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik a döntés. Hb. A nemzeti hadsereghez tartozó hívatásos havidíjasoknak katonai ellátását az 1921: XXXII. t.-c. szabályozza. Ennek 81. §-a a törvény szerint kijáró katonai ellátás odaítélését a m. kir. honvédelmi miniszter hatáskörébe utalta ugyan, azonban az 1927: VI. t.-c. 1. §-a az előbbi törvényt kiegészítve, akként intézkedett, hogy a miniszternek az 1921: XXXII. törvénycikken alapuló ellátási ügyekben hozott határozata ellen a 2. §-ban felsorolt kivételekkel, a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak van helye. Az idézett törvényhelyek egybevetéséből következik, hogy a törvényhozás a katonai személyek nyugellátásából felmerülő vitás kérdéseket mind a jogalap, mind az összegszerűség szempontjából végsőfokon általában a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe utalta, s egyúttal az állami tisztviselők nyugellátását szabályozó 1912: LXV. t.-c. 120. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés hasonlatosságára, negatív taxatióval megállapította azokat a kivételeket, amelyeket, mint discrecionarius természetű eseteket, a közigazgatási bírósági jogvédelem köréből kizárt. Annak elbírálásánál tehát, hogy az 1921: XXXI. t.-c. 1. §-ában felsorolt ellátási nemek bármelyikére támasztott igény a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik-e, a kifejtettek értelmében, de az 1927: VI. t.-c. 3. §-ának első bekezdésében foglalt kifejezett rendelkezés szerint is azt kell vizsgálni, "vájjon az illető igény érvényesítése akár az 1927: VI. t.-c. 2. §-ával, akár