Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)
Illetmény- és nyugdíjügyek 383., 384. 115 maradt járandóságokkal egyenlő összegű „kártérítést" ítéljen meg a m. kir. kincstárral szemben, s ugyancsak a törvényellenes nyugállományba helyezés tenyéré alapítja magasabb nyugdíjra irányuló igényét is. Ezekhez képest dr. R. J. a helyes jogi minősítés szerint nem kártérítést, hanem részint illetményi, részint nyugellátási természetű igényt kíván érvényesíteni kártérítés mezébe burkoltan, mert a nyugállományba helyezés törvényellenességét feltételezve, az általa érvényesített hátralékos illetmény és magasabb nyugellátás az állammal szemben fennálló közszolgálati szerződés alapján attól a körülménytől függetlenül jár, hogy az időelőtti nyugállományba helyezéssel az alkalmazott tényleg szenvedett-e kárt vagy sem. Az olyan igény pedig, amely tényleges kár nem léte esetében is, avagy annak fenn vagy fenn nem forgásától függetlenül érvényesíthető, a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint nem kártérítési követelés. Nem helytálló tehát a Közigazgatási Bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint e bíróság amiatt utasította vissza a m. kir. pénzügyminiszter határozata elleni panaszt, hogy az azzal érvényesített igény, mint kártérítési követelés, nem tartozik közigazgatási bírósági hatáskörbe. A panaszos igénye annyiban, amennyiben az a m. kir. pénzügyminiszter határozata ellen irányul, a helyes jogi minősítés szerint elmaradt ténylegességi illetményekre vonatkozó igény, s mint ilyen, a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe helyesen azért nem tartozik, mert az 1927: VI. t.-c. a katonai havidíjasoknak csupán az 1921: XXXII. törvénycikken alapuló nyugellátási, valamint az utóbbi törvény alapján ellátásban részesülő egyének családi pótlékigényét helyezi közigazgatási bírósági jogvédelem alá. Általános szabály továbbá, hogy ha a főkérdésben (a jelen esetben az illetményi kérdésben, mint egyik főkérdésben) a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak nincs helye, úgy nem lehet helye annak a főkérdés előzményéül szolgáló előkérdésben (t. i. a nyugállományba helyezés törvényessége kérdésében) sem, amennyiben az az illetményi kérdéssel kapcsolatos. S minthogy katonai havidíjasnak ténylegességi illetményekre vonatkozó igénye az állammal szemben fennálló közjogi jogviszonyból ered; továbbá, minthogy általános hatásköri szabály, hogy a közjogi jogviszonyból származó vitás kérdések csak kifejezett törvényi engedelem esetén érvényesíthetők polgári perúton, ilyen értelmű törvényes jogszabály azonban nincs, ennélfogva a szóbanforgó illetményi igény elbírálására a rendes bíróságnak sincsen hatásköre. Tekintve már most, hogy az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének 1 pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete a rendes bíróság és a Közigazgatási Bíróság között csupán akkor merül fel, ha mind a rendes bíróság, mind a Közigazgatási Bíróság kölcsönösen olyan ügyben tagadja meg a hatáskörét, amely ügy egyiküknek a hatásköréhez tartozik; a szóbanforgó illetményi igény azonban a kifejtettek értelmében sem a Közigazgatási Bíróságnak, sem a rendes bíróságnak nem tartozik a hatáskörébe; következésképen, figyelemmel az 1907: LXI. t.-c. 19. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésre, azt kellett kimondani, hogy ebben az ügyben a ténylegességi illetmények kérdésében hatásköri összeütközés esete nem merült fel. 8*
