Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Egyéb ügyek 372. 107 mert ez a körülmény a hatáskör kérdésén nem változtat, tekintve, hogy az ügy elbírálása az alább kifejtendőkhöz képest mindkét esetben a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Mindazonáltal e részben meg kellett jegyezni a következőket: A részes mívelésbe adással, kivéve az úgynevezett feles bérlet esetét, nem haszonbérleti, hanem vállalkozási (műbérszerződésí) jogviszony létesül. A rész tehát, mint a részes mívelésbe adásért járó szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás nem haszonbér. Ennélfogva a részre nem nyerhetnek alkalmazást az 5751/1922. M. E. sz. rendeletnek azok a szabályai (4. §.), amelyek a haszonbérre vonatkoznak. Abban a kérdésben, hogy jár-e rész és mennyi, az említett rendelet különleges és részletes szabályozást nem tartalmaz. E tekintetben tehát a magánjog szabályai irányadók. A felperesek azt panaszolják, hogy az alperes az általuk felesben mívelt, illetve bérelt földek tengeri termését az 1924/25. gazdasági évben egyesektől teljesen elvonta, a többieknek pedig a termés felerésze helyett a szemtermésből csupán harmadát, a szárból pedig semmit sem adott ki, jóllehet őket a tengeri szár- és szemtermés fele-felerésze illette volna meg. A kereset ehhez képest a jogellenesen az I.—XII. és XIII. rendű felperesektől egészben, a többi felperestől pedig részben elvont terménymennyiség kiadására irányul. Az érvényesített követelés egyúttal a részesedés, illetve haszonbér mennyiségének megállapítására is kiterjed, s így az 5751/1922. M, E. sz. rendelet 9. §-ának helyes értelmében, mint a haszonbérek nagyságának megállapítása — ámbár az említett rendeleten (4. §.) alapul is —, vagy amennyiben rész kiadása forog szóban: a rész megállapítása, mint magánjogi jogviszonyból eredő olyan vitás követelés, amely a rendeletben szabályozva nincs, nem a közigazgatási hatóságnak, hanem a rendes bíróságnak a hatáskörébe tartozik. A rendes bíróság hatásköre mellett szól az a körülmény is, hogy az érvényesíteni kívánt igény megállapítása a jelen esetben elszámolással kapcsolatos, mert a számadási viszonyból származó vitás kérdések elbírálására a Pp. 130. §-ának 2. bekezdése értelmében szintén a rendes bíróság hivatott. Végül nem változtat a rendes bíróság hatáskörén az, hogy a kereseti igény eldöntése részben olyan kérdések tisztázását is szükségessé teszi, amelyeknek, mint pl. annak a kérdésnek, hogy a részes mívelésbe adás eredeti feltételei egyáltalán súlyosbbíthatók-e, önállóan és főkérdésként való elbírálása az 5751/1922. M. E. sz. rendelet 8. és 9. §-a alapján különben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznék. Nem változtat pedig azért, mert a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint a perbíróság hatásköre a más perre vagy eljárásra tartozó mindazokra a praeiudiciális előkérdésekre is kiterjed, amelyeket a perbíróságnak a hozzá tartozó főkérdés (a jelen esetben a rész-, illetve haszonbérelszámolás) eldönthetése végett meg kelt oldania. (1931. nov. 16. — 1931. Hb. 16.)