Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

llletményügyek 362. — Tartási ügyek 363. 91 Hb. Törvényes vagy törvénytelen gyermeknek elhagyottá nyilvánítása, mint a gyermek állami gondozásba vételének törvényes előfeltétele, a közigazgatási hatóságnak szegényügyi, vagyis közigazgatási jogi természetű tevékenysége. Az elhagyott gyermeknek az állami gyermekmenhely kötelékébe való felvétele és gondozása a természetbeli közsegélyezésben való részesítésnek egyik módja. Ezen nem változtat az a 'körülmény, hogy a szegényügy ellátása, más szóval a szegénysegélyezés általában a községeik feladata, holott a menhelyi ellátást az állani nyújtja. Az elhagyott gyermekek esetében ugyanis a közsegélyezés hatósági teendőjének az állam és a község közti megosztásával állunk szemben, amelynek értelmében az elhagyott gyermekek ellátásáról 7 éves korukig az állam, azontúl a község gondoskodik. Végeredményben azonban mindkét esetben szegényügyi közsegély esete forog fenn. Az 1901: VIII. t.-c. 5. §-a értelmében az állami gyermekmenhelyek fenntartási költségeit, valamint az 1898: XXI. t.-c. 3. §.-ának d) pontja szerint az ezekben és ezek közvetítésével elhelyezett gyermekek gondozási, ápolási és nevelési költségeit kizárólag az Országos Betegápolási Alap fedezte. Az 1924: IV. t.-c. 2. §.-ának a) melléklete A, I. R. 6. pontja alapján kibocsátott 5,180/1926. M. E. számú rendelet 1. §.-a azonban ettől eltérően úgy intézkedett, hogy a m, kir. állami gyermekmenhelyek kötelékébe felvett gyermekek gondozási költségeinek fedezésére, amennyiben ezt a törvényes rendelkezések értelmében felelős személyek meg nem térítik, községi pótadót kell kivetni. Az állami gyermekmenhelyeken elhelyezett gyermekek gondozási költségei tehát ma már részint községi pótadóból, részint a fizetésre képes hozzátartozók hozzájárulásaiból nyernek fedezetet. Azzal, hogy az állam az általa fenntartott gyermekmenhelyeken elhelyezett gyermekek gondozását nem minden esetben ingyenesen, illetőleg nem teljesen ingyenesen, hanem a fizetésre köteles hozzátartozók fizetőképessége arányában megállapított mérsékelt gondozási díj ellenében végzi, az állami gondozótevékenység époly kevéssé veszti el közigazgatási jogi jellegét, mint ahogy a nyilvános betegápolás sem változik át magánjogi tevékenységgé csupán annak folytán, hogy annak költségeit nem minden esetben az Országos Betegápolási Alap, hanem a fizetőképes hozzátartozók viselik. A hozzá<tartozót terhelő gondozási díj tehát, hasonlóan a magánosra kirótt nyilvános betegápolási költséghez (1898: XXI. t.-c), nem magánjogi, hanem közjogi, közelebbről közigazgatási jogi természetű szolgáltatása a kötelezettnek. Már pedig általános hatásköri szabály, hogy a közjogi jogviszonyból eredő vitás ügyek csak abban az esetben érvényesíthetők rendes bírói úton, ha van olyan kifejezett törvényes jogszabály, amely a szóbanforgó vitás kérdés elbírálását a rendes bíróság hatáskörébe utalja. Az említett értelemben rendelkező kifejezett törvényes jogszabály azonban nemcsak hogy nincs, de sőt a 7 éven aluli gyermekek elhagyatottságát kimondó határozat meghozatala körüli eljárás tárgyában kiadott 85,100/1901. B. M. számú körrendelet az államkincstár és az adózó közönség érdekeinek megóvása céljából a törvényhatóságoknak egyenesen kötelességükké teszi,