Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

86 Hatásköri ügyek. minisztert megillető főfelügyelet! jog egymagában odáig nem terjed, hofj miniszter a bejegyzés alapjául szolgáló rendes bírói ítélet érvényét kétsegbevonja, vagy a kizárólag bírói parancs alapján foganatosítandó bejegyzés teljesítését megakadályozza; végül, minthogy a bejegyzés teljesítésének megtagadása a rendes bíróság jogerős, konstitutív érdemi ítéletének hatályát különben sem szüntetné meg, s ha ennek alapján a felperes a belföldön új házasságot kívánna kötni, a kötendő h ázasság kihirdetésének az anyakönyvvezető, illetőleg a közigazgatási hatóság általi esetleges megtagadása jogossága kérdésében az 1894: XXXIII. t.-c. 60. §-a értelmében végsőfokban ismét a kir. törvényszék, vagyis a rendes bíróság volna hivatott dönteni, amely esetben a rendes bíróság a felperes megelőző házassága felbontása tárgyában hozott jogerős érdemi ítéletének az állami anyakönyvvezető ellentétes állásfoglalása ellenére is érvényt szerezhetne, mindezeknél fogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1932. jún. 4. és 25. — 1932, Hb. 27.) Gyámságí és gondnoksági ügyek. 356. 1877: XX. t.-c. 25. és 35. §.; 1881: LX. t.-c. 208. §. Ha a végrehajtási zárlatot kiskorúak tulajdonában álló ingatlanoknak özvegyi haszonélvezetére vezetik, úgy a zárgondnokot — ha a gyámhatóság e jogával élni kíván — nem a telekkönyvi hatóság, hanem a gyámhatóság jogosult kirendelni. Hb. Az özvegyi jog alapján az özvegy bennmarad az elhalt férjének hátrahagyott javaiban abból a célból, hogy azokat kezelje és azokból mind magát, mind pedig a gyermekeit fenntartsa. Mindazokban az esetekben tehát, amelyekben az örökhagyó férj után kiskorú gyermekek maradtak hátra, az anyát illető özvegyi haszonélvezeti jog nem csupán az özvegy eltartását hivatott biztosítani, hanem az magában foglalja egyúttal a tulajdonosúi jelentkező gyermekek eltartására, nevelésére és vagyoni érdekeik előmozdítására az anyának, mint t. és t. gyámnak adott vagyonkezelési jogot is. Ez a vagyonkezelési jog az özvegytől, ha a vagyon kezelésére alkalmatlan, törvényeink szerint meg is vonható. Olyan esetben tehát, amidőn a vagyon jövedelmének élvezetéből az özvegy a gyermekeket kizárni akarná, vagy ha a vagyon hasznaira az özvegy hitelezői végrehajtást vezetnek, szükségképen felmerül az a kérdés, hogy mennyit köteles a jövedelemből az özvégv a gyermekek tartására és nevelésére fordítani. Ezeknél az okoknál fogva a jelen ügyben az 1877: XX. t.-c. 35., illetőleg 25. §-ának esete forog fenn. Az 1881: LX. t.-c. 208. §-a értelmében másnak a tulajdonában álló ingatlannak a végrehajtást szenvedőt illető haszonélvezetére vezetett végrehajtás és a haszonélvezetnek zár alá vétele esetén a zárgondnok kínevezésének joga általában a telekkönyvi hatóságot illeti ugyan. Ámde az 1877: XX. t.-c. 35. illetőleg 25. §-a arra az esetre, ha a végrehajtási zárlatot kiskorúak tulajdonában álló ingatlanoknak özvegyi haszonélvezetére vezetik, különleges és kivételes rendelkezést tartalmaz az 1881: LX,