Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Társulati adó. 124—132. 47 A bíróság mind a két kifogást alaposnak találta. Az 1927. évi 400/P. M. számú H. ö. 14. §. 1. bekezdésének 2. pontja szerint nem szabad az adóalaphoz hozzászámítani azt az összeget, amelyet a biztosítási vállalat a díjtartalékba helyezett. A díjtartalékba helyezett összeg nagyságára nézve a felhívott törvényes rendelkezés korlátozást nem tartalmaz. Az állami felügyeleti hatóság vizsgálja az 1923. évi VIII. t.-c. rendelkezései alapján a tartalékolás nagyságának megfelelő voltát és követelheti a vállalattól a díjtartalék összegének a helyesbítését, amely esetben a zárszámadás megfelelően módosul és az adóztatás alapjául is az ily módon megváltozott mérleg szolgál. Jelen esetben azonban a m. kir. állami felügyelő hatóság értesítése szerint panaszos vállalattól a díjtartalék összegének a helyesbítését nem követelték, hanem a felügyeleti hatóság csak adózási szempontból javasolta azt, hogy a díjtartalék 60%-át meghaladó dotáció a mérleg szerinti nyereséghez hozzáadassék. A mérleg ilyen kiigazítására azonban az 1923. évi VIII. t.-c. alapján a felügyeleti hatóság illetékes, — az adómérleget ily módon megszerkeszteni az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. fentebb idézett rendelkezése alapján nem szabad és miután a felügyeleti hatóság a díjtartalék helyesbítését nem rendelte el, a panasznak e részben helyet kellett adni. De helyet kellett adni az általános biztonsági tartalékalap dotációjának megadóztatása ellen irányuló panasznak is, mert az 1924. évi 8118/M. E. számú kormányrendelet ezt a tartalékot az évi feleslegből addig rendelte növelni, amíg ez a tartalék ágazatonkint a 250.000 aranykoronát el nem éri és eddig a határig ez a tartalék adómentesen gyarapítható. Miután panaszos vállalat biztonsági tartalékalapja a szám jelzett összeget még meg sem közelíti és miután a mérlege a biztonsági tartalék javadalmazása után is felesleggel záródott, vagyis a tartalék javadalmazása a feleslegből történt, — a tartalékolás adómentesnek volt minősítendő. Ily módon adóalapként a mérlegszerű 3086 P 68 f nyereség mutatkozik, amely után 16% társulati adó fejében 493 P 90 f fizetendő. (12.678/1930. P. sz. — 1930. szept. 16. — Pkjt. XII. 117.) 131. T. H. Ö. 15. §. Adózás szempontjából közömbös, hogy a vállalat bevételei minő forrásból származnak, ebből kifolyólag a vállalat felszerelésének elidegenítéséből származó bevétel, valamint az eladás folytán mutatkozó veszteség a mérlegszerű nyereségből adómentesen le nem vonható. (16.400/1929. P. sz. — 1930. ápr. 9. — Pkjt. XI. 213.) 132. T. H. Ö. 19. §. 1. bek. Nem lehet az állam, törvényhatóság és község (város) vállalatának tekinteni egy vállalatot azért, mert a vállalat részvényeinek többsége az állam, törvényhatóság vagy a község (város) kezében van. (17.665/1930. P. sz. — 1719. E. H. — Pod. 1931., 1. füzet, 21.) Erősen vitatható álláspont. V. ö.: 1927: V. t.-c. 48. §.