Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Házadó. 112—116. Jövedelem- es vagyonadó. 117—123. 45 nyében már bennfoglaltatik, vagyis mindazoknál az épületeknél, amelyek a házadó alól állandóan mentesek. Az, hogy a H. Ö. 18. §-a — mely a házadó alá eső épületek jövedelmének kiszámítási módját tárgyazza, — a 11. §. rendelkezései szerint levonható tételekről tesz említést, nem döntő körülmény. Rámutat a bíróság ugyanis arra, hogy nemcsak a panaszos által vitatott 3. pontban, hanem a 2. pontban, a tatarozási és karbantartási költségeket illetőleg is megkülönböztetés áll fenn a bérházak és az üzemi épületekre vonatkozólag. Vagyis a H. Ö. 11. §-ában felsorolt levonási tételek a jövedelemforrások eredetének megfelelően jöhetnek csak figyelembe. Mindebből nyilvánvaló, hogy a panaszost a bérházak értékcsökkenése után igényelt leírás nem illeti meg. (398/1930. P- sz. — 1930. szept. 23. — Pkjt. XII. 66.) 120. J. V. H. Ö. 12. §. Az örökösödési illeték után fizetett kamat és pótlék a jövedelemadó alapjából le nem vonható. (4385/1930. P. sz. — 1930. máj. 27. — Pkjt. XII. 5.) 121. J. V. H. Ö. 12. §. Házbirtokra eső közterheket akkor is le kell vonni, ha az adózó vallomásának a házjövedelemre eső része nem számszerű. (983/1929. P. sz. — 1930. ápr. 26. — Pkjt. XII. 122.) V. ö.: Gr. 1929. 75. 122. J. V. H. Ö. 13. §. Életbiztosítási díjakat a jövedelem adóalapból levonni nem lehet. Kb. Panaszos kifogásolja, hogy az 1927. évben kifizetett 783 P 84 fillér életbiztosítási díjat mint magánjogi címen alapuló terhet a J. V. H. Ö. 13. §-a ellenére nem vonták le a jövedelemből. A bíróság ezt a panaszt alaptalannak tartja. A J. V. H. Ö. 13. §-ának 1. bekezdésében említett magánjogi címen alapuló terhek alatt olyan kiadásokat kell érteni, amelyeket az adózó magánjogi kötelezettségéből kifolyólag fizetett ki és amelyek csökkentették az adózó jövedelmét anélkül, hogy ezzel szemben vagyongyarapodás állott volna elő. Az életbiztosítási díj szintén magánjogi kötelezettségen alapul ugyan és a jövedelmet is csökkenti, de viszont az adózó javára követelés, tehát vagyongyarapodás származik belőle. Az életbiztosítás a jövedelem tőkésítésének egyik módja. A jövedelemadóról szóló 1909. évi X. t.-cikk és az azt módosító 1920. évi XXIII. t.-cikk az életbiztosítási díjak levonását évi 200, illetve 400 K erejéig megengedte ugyan, de a magánjogi címen alapuló terhektől elkülönítve külön pontban tárgyalta ezt, annak bizonyságául, hogy ez a kétféle teher nem vehető szoros elbírálás alá. Az 1925. év óta hatályban levő hiva talos összeállítás az életbiztosítási díjak levonását biztosító rendelkezést nem tartalmaz, ennélfogva ezen a címen levonásnak nincs is helye. (1151/1929. — P. sz. 1930. jún. 11. — Pkjt. XI\ 115.) 123. J. V. H. Ö. 19. §. Az a körülmény, hogy az adófelszólamlási bizottság a megfelebbezett kereseti adóalap helyesbítésének következményeként a jövedelemadó alapját és mértékét