Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Államszolgálati ügyek. 12. hibájából a házasság felbontatott, vétkesnek kell nyilvánítani. A házassági törvény alapján hozott minden bontóperbsli ítéletből tehát ki kell tűnnie annak, hogy a házasság melyik fél hibájából bontatott fel. A panaszos házasságának felbontása tárgyában azonban a bíróság nem a házassági törvény rendelkezései alapján, hanem a törvényes felhatalmazás következtében kibocsátott 5166/1919. M. E. számú rendelet alapján hozta meg ítéletét, amely ítéletben a vétkesség tekintetében határozni nem is lehetett. A most ismertetett rendelet alapján hozott ítéletből soha sem tűnhetik ki az, hogy a házasság melyik fél hibájából bontatott fel, s így az a nő, akinek házassága ily ítélettel bontatott fel, az 1921. évi XXXII. t.-c. 47. §-ának szószerinti alkalmazása mellett, özvegyi nyugdíjra egy esetben sem, tehát akkor sem tarthatna igényt, ha arra, hogy a házasság felbontása a férj hibájából történt, nyilvánvaló, megcáfolhatatlan adatok állanának is rendelkezésre. Éppen ezért az 1921. évi XXXII. t.-c. 47. §-át a házasságnak az 5166/1919. M. E. számú rendelet alapján történt felbontása esetén, a bíróság megítélése szerint, nem szószerinti szövege szerint, hanem a rendelkezés kétségtelen célzatának megfelelően oly értelemben kell alkalmazni, hogy az elvált nő özvegyi nyugdíjra abban az esetben is jogosult, ha az eljárás adataiból kétségtelenül megállapítható, hogy a házasság felbontása kizárólag a férj hibájából történt. Már pedig a jelen esetben a bíróság azt, hogy a panaszos házasságának felbontására a férj hibája szolgáltatott okot, megállapíthatónak találta abból, hogy a házassági életközösséget, a közös lakásból való eltávozása által, a férj szakította meg, hogy a bontó pert a panaszos tette folyamatba, hogy az életközösség megszakítása után a férj közjegyzői okiratban kötelezte magát a panaszos részére tartásdíj fizetésére, s hogy végül a bontóper folyamatba tétele előtt a férj a tartásdíj megváltása címén 3000 korona fizetésére kötelezte magát. Ezeket a kötelezettségeket a férj a bíróság megítélése szerint nem vállalta volna magára, ha az életközösség megszüntetése és ennek folyományaként a házasság felbontása nem az ő kizárólagos hibája okából történt volna. A férj a S.-ban 1914. évi április hó 20. napján 239/1914. szám alatt dr. G. S. közjegyző által felvett közjegyzői okiratban a panaszos részére havi 40 korona tartásdíj fizetésére kötelezte magát. Igaz, hogy ez csak az ideiglenes nőtartási díj jellegével bírt, mert akkor a házasság még felbontva nem volt. A bontó per megindítása alkalmával azonban a férj a nőtartási díj fizetésére vonatkozó kötelezettsége fejében egy összegben 3000 korona fizetésére kötelezte magát, amely összeg csak a bontóper befejezése után volt fizetendő. Ennek az összegnek kikötése tehát már a végleges nőtartási kötelezettség elismerését, sőt teljesítését jelenti, s így a férj tartásdíj fizetésére volt kötelezve. Minthogy ezek szerint megállapítható, hogy a házasság felbontása kizárólag a férj hibájából történt, s hogy a férj tartásdíj fizetésére is kötelezve volt: az elvált nő özvegyi nyugdíjra való jogosultságának az 1921. évi XXXII. t.-c. 47. §-ában megállapított feltételei a panaszos tekintetében fennállanak. Ezért a panasznak helyet adni, a panaszosnak özvegyi nyugdíjra vonatkozó igényjogosultságát megállapítani, s a m. kir. honvédelmi minisztert