Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

166 Büntetőjog. 426. 1923: V. t.-c. 17. §. Nem bitorlás, ha új lapvállalat az ,.Alföldi Friss Újság" címet veszi fel, az ugyanazon a helyen „Alföldi Újság" címen megjelenő hírlappal szemben. K. A m. kir. Kúria nem osztja a kir. ítélőtáblának jogi érvelését, hanem egész terjedelmében magáévá teszi a kir. törvényszék jogi fejtegetését és a kir. ítélőtáblától eltérően, viszont a kir. törvényszékkel egyezően, a kir. törvényszék által vonatkozóan felhozott helyes indokoknál fogva szintén nem találta megállapíthatónak azt, hogy a vádlott valónak elfogadott s 1 vád alapjául szolgáló azon tette által, hogy a Sz.-en, 1928. december 2.-án megindított napilapjának és lapvállalatának „Alföldi Friss Újság" elnevezést adta, holott tudta, hogy Sz.-en már évek hoszu sora óta „Alföldi Újság" nevet viselő és a főmagánvádló tulajdonát képező lapvállalat van, mely ezen a néven szintén időszaki (napi) lapot ad ki, — abból a célból, hogy lapja kelendőségét fokozza és az utóbbi vállalat üzleti közönségének egy részét elvonja, — tehát az 1923: V. t.-c. 16. §-ában megjelölt célból — vállalata körében olyan nevet használt, hogy ennek folytán vállalatát a hasonló nevet jogosan használó más versenyvállalattal össze lehessen téveszteni. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla akkor, midőn abból a körülményből, hogy a vádlott lapjának a neve egészen felöleli a sértett lapjának a címét, illetőleg az „Alföldi" és az „Újság" szavak közé a „Friss" jelző közbeszurását az üzleti tisztességbe vágó és rosszhiszemű eljárásnak tekintette. A vádlott által lapjának adott cím, épen a „Friss" szó közbeszurásával — egyéb szembeötlő különbségeken kívül — annyira eltérő új elnevezés, hogy az újságolvasó közönség első pillanatra észrevehette a különbséget a régi és az új lap között. Magában véve az a körülmény, hogy a vádlott új lapjának a címéből két szó azonos a sértett lapjának a címével, nem tölti be a bitorlás vétségének a tényálladékát és nem nyújt kellő alapot a rosszhiszeműség magállapítására. A vád alapjául szolgáló tett ekként az 1923: V. t.-c. 17. §. 2. bekezdésében meghatározott bitorlás vétségének, sem más bűncselekménynek tényálladékí elemeit nem merítvén ki, tévedett a kir. ítélőtábla, amikor a vádlott valónak elfogadott tettében a jelzett vétség tényálladékát megvalósítottnak találta s a vádlottat ebben bűnösnek mondotta ki; viszont a kir. törvényszék a vádlottat helyesen mentette föl az ellene emelt vád alól. (B. III. 4635/1930. — 1931. III. 17.) 1928: X. törvénycikk a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról. (II. Bn.) 427. II. Bn. 5—6. §. A pénzbüntetés mérséklése a gazdasági viszonyokra tekintettel. K. A vádlottnak a főtárgyalási jegyzőkönyvből kitetszően mindössze 450 P. havi jövedelme van, ez pedig a jelen gazdasági viszonyok hatása alatt, figyelemmel a vádlott 3 gyermekes voltára nem olyan számottevő, hogy a pénzbüntetés mértéke 1000 P.-ben volna kiszabható. (B. III. 2437 1930. — 1931. II. 24.) 428. II. Bn. 5—6. §. A pénzbüntetés mérséklése a gazdasági viszonyokra tekintettel.