Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

152 Büntetőjog. szövetség ügyészének azzal a kifejezett kérelemmel küldötte meg, hogy ha abban kifogásolható részt talál, azt közölje vele, hogy a nyilatkozatot másként stilizálhassa és újból beküldhesse, s az ügyvéd törölte is a nyilatkozatból a kifogásolható részt és így küldte be közlés végett a lapnak: az állapítandó meg, hogy a vádlott a közlemény közzétételét csak arra az esetre határozta el, ha abban a joggal hivatásszerűen foglalkozó egyén semmi olyant sem talál, aminek közzétételéből a vádlottra valamely hátrány hárulhatna és kifejezetten kívánta, hogy ha nyilatkozatában ily tartalom ismertetnék fel, a nyilatkozatot ne közöljék. Erre s az alsófokú bíróságok ítéletében helyesen kifejtett indokokra figyelemmel megállapítható lévén, hogy a közlemény a vádlott akarata ellenére jelent meg a lapban, azért a vádlott bűnvádi felelősséggel nem tartozik, miért is a vádlott felmentése miatt bejelentett semmisségi panaszt a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani. (B. I. 8281/1930. — 1931. II. 17.) 407. St. 37. §. 3. bek., 40. §. A hírlaptudósító (kőnyomatos) újság személyzetének sajtójogi felelőssége. — A St. 40. §. nem terjed ki a hírlaptudósító újság személyzetének a St. 37. §. 3. bek.-én alapuló felelősségére. K. A bűnösség kérdésében használt panaszok az előző védekezés szerint nyilvánvalóan azon alapulnak, hogy mivel a vádlott a vádbeli cikket nem az ,,N. N." című időszaki lapban, hanem csupán a ,,T. T." című kőnyomatosban tétette közzé és ez utóbbi számára írta meg: ennélfogva ő sajtójogi felelősséggel az adott esetben nem tartozik, hanem a felelősség az ,,N. N." című lap sajtójogilag felelős személyzetét terheli. Ezek a panaszok azonban alaptalanok és mint ilyenek, a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítandók voltak. Az irányadó tényállás alapulvétele mellett ugyanis, a kir. ítélőtábla ítéletében vonatkozóan felhozott helyes indokoknál fogva és még azért is törvényszerűnek találta a kir. Kúria a vádlott szerzői felelősségének és ehhez képest bűnösségének megállapítását, mert az átvevő lap időszaki lap volt és mert az átvétel egy nappal a közleménynek a kőnyomatosban való megjelenése után, tehát kellő időben s így napi eseményként és lényegében híven történt. Kiemeli azonban a m. kir. Kúria, hogy a kőnyomatos is a törvény értelmében sajtóterméknek (St. 2. §-a), sőt időszaki lapnak (St. 3. §-a) is tekintendő s ez okból az ilyen tudósító hirlap személyzete a St. 33—36. §-ai értelmében szintén fokozatosan, vagyis akként felel az átvevő időszaki lapban megjelent közlemény szerzőjeként, hogy elsősorban felelősségre vonandó a tudósító szerzője, és ha ez feleletre vonható nem volna, a tudósító lap felelős szerkesztője, majd kiadója és végül a St. 36. §-ához képest a nyomda vagy többszörösítő vállalat tulajdonosa. Mert hiszen kétségtelen, hogy a törvény értelmében szerzőnek tulajdonképpen magát a tudósító hírlapot kell tekinteni, mely szerzői felelősség aztán a törvényszerű sajtójogi fokozatokra a fenti sorrendben hárul át a tudósító egész felelős személyzetére. Ez az egész személyzet lép tehát — természetesen fokozatosan — az átvevő lap szerzői fokozatába és felel egymás után szerzőként az átvett közleményért. Ha pedig a tudósító a hírlapnak ezen négy fokozatban jelentkező személy-