Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Csalás. (Btk. 380—389. §§. Bn. 50. §.) 145 misításhoz szükséges még más olyan cselekvőség is, amellyel a tettes a hamisítványt olyan helyzetbe hozza, hogy az aztán jogsérelmet okozzon, illetőleg erre alkalmassá váljék. Ebben az esetben aztán természetesen a tettesnek most említett cselekvősége az, ami a közokirathamisítás utolsó, befejező cselekménye. Ez a cselekvőség különböző lehet; — ilyen lehet többek közt az is, amikor a hamisítás tettese és illetőleg részese a hamis, vagy hamisított közokiratot használja; úgy amiként a Btk. 406. §-a büntetni rendeli ezt a használatot, — ha azt a most említett személyektől különböző más személy cselekszi. Egybevetve ezt a Btk. 107. §-ának előbb említett rendelkezésével, nyilvánvaló, hogy az elévülés, az első helyen említett esetben már a közokirat hamisításával; a második helyen említett esetben azonban csak annak a cselekménynek elkövetésével kezdődik, amellyel a hamisítás tettese vagy részese a hamis, illetőleg hamisított közokiratot olyan helyzetbe hozza, hogy a hamisítványból valakire jogsérelem háramlik, vagy háramolhatik. Az adott esetben pedig a jogsérelem lehetősége csak abban az időpont ban állott be, amidőn a vádlott a hamis fegyvertartási engedélyt a titkosrendőr előtt felmutatta; így csak ekkor fejeztetett be — a fentiek szerint a bűncselekmény tényálladéka s az öt évi elévülési idő is csak ettől az időponttól, vagyis 1927. július hó 16.-ik napjától számítandó. (B. IV. 4851/1930. — 1931. V. 7.) 395. Btk. 400. §. Egy lóról két marhalevélnek kiállíttatása: intellektuális közokirathamisítás. K. Téves a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, hogy a vádlottnak AZ a cselekménye, miként a lóról másodszor is váltott marhalevelet mint saját nevelésű jószágáról, azért nem állapítja meg a Btk. 400. §-ában meg határozott közokirathamisításnak tényálladékát, mert ami a második járlat váltásakor is bevezettetett a járlat iktatókönyvbe, mint nyilvánkönyvbe, hogy t. i. a szóban forgó ló a vádlott saját nevelésű jószága és annak ő a tulajdonosa, valamint a ló egyéb adatai a valóságnak megfelelnek, senki jogaira vonatkozó valótlan tény abba a nyilvánkönyvbe nem vezettetett be. Téves pedig ez a jogi álláspont azért, mert a m. kir. Kúria megítélése szerint a vádlott akkor, amikor a már előzőleg egy ízben kiállított és a sértettnek zálogul átadott marhalevél mellett ugyanarról a lóról még egy marhalevelet állíttatott ki, ez által az a valótlan tény lett bevezetve a marhalevél iktatókönyvbe mint közokiratba, hogy a vádlottnak 2 saját nevelésű lova van. Ezért s egyebekben elfogadva a kir. törvényszék által vonatkozóan felhozott helyes indokokat, a m. kir. Kúria is úgy találta, hogy a vádlott szándékosan közreműködött arra, miként jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tény vezettessék be közokiratba; s hogy a vádlott ezt a cselekményt azért követte el, hogy ez által magának jogtalan hasznot szerezzen. (B. ITI. 3717/1930. — 1931. II. 3.) 396. Btk. 401. §., 403. §. 1. p. A váltóhamisítás büntethetőségét nem zárja ki, hogy az adós a hitelező rábeszélésére vezetett a váltóra hamis aláírásokat. K. A kir. ítélőtábla helyes okfejtéssel állapította meg, hogy vádlott Döntvénytár. 1931. 10