Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

130 Büntetőjog. járás, napszak, terep- és talajviszonyok, a kilátást és megfigyelést elősegítő, gátló vagy kizáró okok stb.) gondos figyelemben kell részesíteni. Az alsóbbfokú bíróságok azonban nem állapították meg: I. a vádlott kocsivezető magatartása szempontjából lényeges azon körülményeket, hogy 1. vádlott mikor, nevezetesen a baleset színhelyétől milyen távolságban kezdett lassítani, hogy milyen sebességgel vezette gépkocsiját a sértetthez való közeledés, és a lassítás pillanatában és illetőleg a rákapcsolás után, 2. milyen forgalmú utcában, utcakeresztezésnél vagy annak közelében, egyenes irányban vagy utcakanyarulatnál, síkos vagy száraz felületen vezette-e a kocsiját, 3. nappal vagy este, világosságban vagy sötétben, és milyen látási viszonyok mellett közeledett a sértetthez; továbbá, hogy 4. az utca közepén vagy már a sértett által elérni kívánt járda közelében történt-e ez elütés, és 5. mi tette szükségessé azt, hogy vádlott már azt az útat, melyet a sértett közvetlen közelében kellett megtennie, erősebb rákapcsolással, gyorsabb iramban tegye meg. Nincsen továbbá ténymegállapítás az alsóbbfokú bíróságok ítéletében arra nézve sem, hogy 1. milyen volt a sértett magatartása, lassan, öregesen haladt, avagy sietett-e az úton keresztül, hogy megállása, melyről a tanúk említést tettek, csupán reflexszerű mozdulás vagy tétovázás volt-e, mellyel a közeledő gépkocsi tülkölésére reagált, avagy állandóbb jellegű veszteglés volt-e az részelő!, amely kifejezetten mutatta azt, hogy ő a gépkocsit nemcsak észrevette, de számolt is azzal, hogy útjának folytatása veszélyes, illetőleg akadályokba ütközik. 2. estleg olyan volt-e a helyzet közvetlenül a baleset előtt, hogy közönséges élettapasztalat szerint a túlsó járdán még hátralevő néhány lépést a magas életkorú és emiatt lassan haladó sértett is testi épségének veszélyeztetése nélkül megtehette. (B. II. 2769/1930. — 1931. III. 23.) 374. Btk. 290., 291. §. — I. A helytelenül alkalmazott beöntés s az ezzel előidézett végbélgyulladás okozati összefüggésének megállapítása két évvel később végrehajtott műtéttel és a sértettnek ekkor bekövetkezett halálával. — II. Ápolónői foglalkozástól eltiltás időbeli korlátozása. K. I. A Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett semmisségi panasznak indoka az, hogy ha meg is állapítható az okozati összefüggés a beöntés és a sértett végbélgyulladása s az ezáltal előidézett tartós végbélszűkülés között, de nem hozható a beöntéssel okozati összefüggésbe a sértettnek két évvel később egy operáció következtében történt halála, miért is a vádlott cselekménye csupán a Btk. 310. §-a alá eső gondatlanságból okozott testi sértés vétségének minősíthető. Ez a panasz is alaptalan. A kir. törvényszéki orvosok és az igazságügyi orvosi tanács egybehangzó véleménye szerint ugyanis az az utolsó műtét, amely után a sértett halála bekövetkezett, a beöntés folytán támadt végbélszűkület kellemetlen