Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Szemérem elleni bűnlettek és vétségek. (Btk. 232—250., Bn. 43—47. §.) 123 kerités egymással anyagi halmazatban van, természetesen azt kivéve, amikor az ítélkező bíróság folytatólagos cselekményt lát fennforogni és ezt is állapít meg. A szigorúan törvényen alapuló ez az álláspont felel meg a törvény gyakorlati alkalmazásánál az igazság követelményeinek is. Az üzletszerűség — mely alatt bűncselekmények ismétlési szándékkal való elkövetésének az a módja értendő, amikor valamely sorozatos bűncselekmény által a tettes magának, ha nem is a megélhetést biztosító, de azt elősegítő jövedelmi forrást akar szerezni — mint minősítő körülmény, akkor is megállapítható, ha csak egyetlen bűncselekmény volt is a tettessel szemben bebizonyítva, amennyiben azt a tettesnek ismétlési szándéka és jövedelemszerzésre irányuló akarata irányította. Nem téveszthető el szem elől az sem, hogy amikor a törvény a kerítést büntetni rendeli, akkor a törvény minden egyes személyt önálló, külön-külön jogvédelmi érték gyanánt kívánt figyelembe venni és nincsen olyan jogszabály, mely a több személy ellen elkövetett ily büntetendő cselekmények többségét törvényes egységgé összefoglalná. A különböző egyének sérelmére elkövetett ily bűncselekményeknél a lettes szándékának, elhatározásának egységéről sem lehet rendszerint szó, mert a több személy ellen irányuló kerítési tevékenységi mozzanatokat más és más időben való, esetleg alkalomszerű elhatározás vonja maga után. Az az elhatározás pedig, hogy a tettes a kerítést keresetképen akarja űzni, nem a konkrét szándékot, hanem csupán az általános bűnözési hajlamot, az erre való készséget jelenti, amelynek több cselekmény esetén jogi egységet alkotó összesítő erő nem tulajdonítható. Már pedig a Btk. általános büntetési rendszere szerint, több bűncselekmény megállapítása esetén mindig magasabb, esetleg az egyes cselekmény miatt megállapítható maximumot is felülhaladó büntetés szabandó ki. A Btk. itt körvonalazott büntetési rendszeréből tehát az folyik, hogy a törvény nem akarta és nem akarhatta azt a következetlenséget, miszerint a kerítéssel üzletszerűen foglalkozó vádlottat több kerítés megállapítása esetén se érhesse magasabb büntetés, mint amennyi vele szemben egyetlen bűncselekmény miatt is — megfelelő más minősítő körülmény esetén — kiszabható volna. Kirívó lenne ez a következetlenség főleg akkor, amikor a tettes cselekménye valamely más, a Bn. 45. §-ában meghatározott okból is bűntetté minősül. Mert a törvény az üzletszerűen elkövetett kerítésre is ugyanazt a 3 évig terjedhető fegyházas tételt állapítja meg, amelyet a Bn. 45. §. 1., 2. és 3. pontja, valamint a Bn. 44. §. utolsó bekezdése esetében egy bűncselekmény miatt is ki lehet szabni. A Bn. 46. §. negyedik bekezdésében foglalt esetben (nőnek bordélyházban vagy hasonló üzletben elhelyezés végett külföldre szállítása vagy szállíttatása). pedig ugyanazt az 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházas tételt, amit ugyanez a törvényhely a visszaeső bűntettesre csupán egy bűncselekmény miatt is kiszabni enged. Ha már most az itt jelzett esetekben a tettesre két vagy több bűncselekmény bizonyul be, akkor reá a bűnhalmazat szabályai szerint a büntetés a Bn. 45. §. esetében nyolc évre, a Bn. 46. §. negyedik bekezdése esetén tizenöt évre felemelhetőmíg ha ő emellett a kerítéssel üzletszerűen is foglalkozik, akkor — a törvényes egvség elvi álláspontján — a Bn. 45. §. szerint minősülő legsúlyosabb