Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

114 Büntstőjog. K. /. Igaz ugyan, hogy a kérdéses hitelbiztosítéki okirat és váltó formailag különböző két okirat, de természetük és rendeltetésük szerint úgy a váltók, mint a hitelbiztosítéki okirat egy és ugyanazon ügyletből kifolyóan lettek adva s így ugyanannak a követelésnek, a két váltóra adott kölcsönnek a biztosítását célozta. A vádlott cselekménye e részben bár két águ, mégis egymást kiegészítő, támogató és egységes. Az ügylet és a követelés ugyanazonosságánál, az akaratelhatározás és a cél egységénél fogva a vádlottnak a hitelbiztosítéki-okirathamisítást illetően elkövetett cselekménye ugyanis — amint ezt a m. kir. Kúria már több ízben kimondotta — mint részletcselekmény a két rendbeli váltó meghamisításával elkövetett s a Btk. 403. §. 1. pontja alá eső részcselekménybe beleolvad s azzal jogi cselekményegységet alkot és külön értékelést a vádlottal szemben megállapított a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisításnál nyert. II. Végül megjegyzi a m. kir. Kúria, hogy az alsóbbfokú bíróságok tévedtek abban is, hogy a vádlott terhére megállapított, a Btk. 400. §-ában meghatározott és ennek 2. bekezdése szerint minősülő közokirathamisítás bűntettét a két rendbeli magánokirathamisítással eszmei halmazatban állónak állapították meg, jóllehet a vádlott a két rendbeli hamis váltó alapján felvett kölcsönösszeg telekkönyvi bekebeleztetésével külön megvalósította a jelzett közokirathamisítás bűntettének a tényálladékát is, és így ez az utóbbi bűncselekmény a két rendbeli magánokirathamisítással a Btk. 96. §.-a szerinti anyagi halmazatban van. (B. III. 632/1931. — 1931. III. 10.) 347. Btk. 96., 319., 437. §§. A gondatlanságból elkövetett közveszélyű megrongálás vétsége (Btk. 437. §.) a megrongálásból származó gondatlan testi sértés vétségével (Btk. 310. § ) anyagi halmazatban van. K. Nem kerülte ki a kir. Kúria figyelmét az a körülmény, hogy II. r. vádlott által elkövetett bűncselekménynek a kir. ítélőtábla által történt s a kir. Kúria által a vonatkozó törvényszakaszok világosabb felhívásával helyesbített minősítése bizonyosfokú jogászi eltérést tüntet fel az I. r. vádlotl cselekményének minősítésétől. Sőt az anyagi igazság szempontjából is vitatható — amint erre a koronaügyészhelyettes felszólalásában rá is mutatott — hogy a Btk. 437. §.-ának második tétele alkalmazása esetén nem olvad bele az egyik sértetten a vádlott gondatlansága által okozott súlyos testi sértés a 437. §. tényálladékába, mert ha ez a sértett is meghalt volna, akkor a halálozás tényleg beleolvadt volna abba. A kir. Kúria azonban úgy találta, hogy ez a magyarázat ellentétben állt volna a Btk. 437. §-ának világos szövegével, mely eltérően a 435. §-ban foglalt megkülönböztetéstől — a súlyos testi sértés okozás értékeléséről nem rendelkezett. A Btk. 96. §-a alapján tehát ez a cselekmény (a súlyos testi sértés) sem volt beolvasztható a 437. §. tényálladékába, hanem a kir. Kúria 794. sz. elvi határozatában elfoglalt helyes törvénymagyarázatnak megfelelően külön volt értékelendő. (B. III. 4253/1930. — 1931. III. 3.)