Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Közszolgálati ügyek. 8—9. 9 gárság megszerzésére vonatkozó kötelezettségnek, mint a tovább alkalmazás feltételének megállapítása nélkül oly hosszú időn át tartotta meg ,hogy ez a tisztviselő, illetőleg elhalálozása esetén özvegye, a törvény szerint már állandó ellátásra is igényt szerzett, a hosszú szolgálat ellenértékeként jelentkező ettől az igénytől a tisztviselő, illetőleg özvegy azon a címen, hogy a tisztviselő alkalmaztatása annak idején szabályellenesen történt, joghatályosan meg nem fosztbató. Ezek figyelembevételével a közigazgatási bíróság úgy találta, hogy az országos m. kir. zeneművészeti főiskola 1913. évi október hó 1. napjától 1919. évi február hó 15. napjáig tiszteletdíjas tanári, ettől kezdve pedig 1922. évi február hó 23. napján bekövetkezett haláláig rendes tanári minőségben alkalmazott A. Gy. özvegye özvegyi nyugdíjra támasztott igényével abból az okból, hogy a nevezett tanár nem volt magyar állampolgár, jogosan nem utasítható el. Az iratokból különben is megállapítható, hogy n. A. Gy. a luagyar állampolgárság elnyeréséért folyamodott, részére a honosítási okirat ki is állítatott, de ez utóbb annak folytán, hogy a nevezett a honpolgári eskü letétele céljából egy éven át nem jelentkezett, érvénytelennek nyilváníttatott. Az, hogy a honpolgári eskü letételének akadálya mi volt. az iratokból nem tűnik ki. Abból azonban, hogy n. A. Gy. a honosítási okirat kiállítását kieszközölte, a nevezettnek az állampolgárság megszerzésére irányuló szándéka kétségtelenül megállapítható. Emellett a kétségtelen szándék mellett a honpolgári eskü letételének elmulasztása puszta feledékenység, vagy gondatlanság is lehetett, amit az úgynevezett kommunizmusnak az eskü letételi határidő egy részét magában foglaló időtartamra is megmagyarázhatóvá tesz. De ez a mulasztás a nevezett tisztviselő jogainak elvesztését már azért sem vonhatta maga után. mert az eskü letételi határidő elmulasztását követően A. Gy. még mintegy két éven át egészen haláláig, rendes tanári minőségben működött, anélkül, hogy öt az államolgárság megszerzésére felhívták, vagy kinevezését hatálytalanították volna. Igaz ugyan, hogy az 1912. évi LXV. t.-c. 52. Winak rendelkezése szerint az a nő, aki nem magyar állampolgár, özvegyi nyugdíjra igényt nem tarthat, az országos m. kir. zeneművészeti főiskola igazgatójának a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 331 1926. szám alatt intézet jelentése szerint azonban a panaszos a magyar állampolgárságot megszerezte, s így az ismertetett törvényes rendelkezés a panaszos nyugdíjigénye megállapításának abban az esetben sem volna akadálya, ha ez az igény a panaszost — a kifejtettek alapján — különben is meg nem illetné. Minthogy a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter a pa-