Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

392 Kötelmi jog Nem szorul bizonyításra, hogy az alperesekre, mint néhai II. B. első házasságából származott gyermekeire öröklés útján háramlóit ennek a birtoknak már időközi apadásánál fogva alászállott jövedelmét az utóbbi években a gazdálkodással járó kiadások, adók és közterhek nagymérvű emelkedése, a felszerelés pótlásának nehézségei és a beruházások rendkívül magas költsége is jelentékenyen csökkentette. A méltányosan figyelembe veendő ezek a körülmények sem engedik meg, hogy a felperes részére szerződésileg évi 10.000 arany koronában megállapított tartásdíj abban az arányban emeltessék fel, amelyben a magyar korona értéke a világháború óta csökkent, — de kizárja a teljes átértékelést az a nem vitás tény is, hogy felperes a megállapodás idejében maga is 2213 hold ingatlannak, tehát a néhai férje birtokánál alig kisebb olyan birtoknak volt a tulajdonosa, amely a társadalmi állásának megfelelő élethez szükséges jövedelmet részére kétségtelenül biztosította. Ebből pedig okszerűen vonható következtetés arra, hogy a szerződő felek szándékának megfelelően az egyezségben kötelezett életjáradék a felperesnek nem az örökhagyóval folytatott házassági életközösségben élvezett azokért a zanyagi előnyökért volt hivatva illő tartás címén teljes kárpótlást nyújtani, amelyektől a közös lakás vétkes elhagyásával a felperes a bontó ítélet rendelkezése szerint önmagát megfosztotta, hanem csak kiegészítésül szolgált annak a saját jövedelmének, amelyből életszükségleteit társadalmi állásához mérten a szerződés megkötésének idejében egyedül is fedezni képes volt. Ugy eme körülmények, mint a felek kölcsönös érdekeinek méltányos figyelembe vételével tehát a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a szerződésben kötelezett életjáradékot a mai naptól csak havi 450 pengővel találta felemelhetőnek, amely összeg, mint kiegészítő része annak a havi 900 pengőnek, melyet a felperes a tulajdonában maradt tyukodi kastély és 35 hold kiterjedésű ingatlan használatán felül a Fonciére biztosító társaságtól életjáradék címén élvez, a felperes társadalmi állásához illő megélhetését a változott vagyoni viszonyok korlátai között a felek szerződési akaratához képest megfelelően biztosítani alkalmas. Ennyiben tehát a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak a tartás mérvére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, egyidejűleg azonban kimondotta, hogy az alperesek az 1930. évi március hó 6. napját megelőzőleg kiszolgáltatott tartásdíjkülönbözetet az ezúttal megítélt tarásdíjba be nem számíhatják, mert az alsóbíróságok ítéletei alapján kiszolgáltatott különbözetek is a felperes életfenntartására, tehát felhasználás céljából, következőleg visszaszolgáltatási kötelezettség nélkül adatván, azok beszámításának az anyagi jog szerint helye nincs.