Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Átértékelés. 646­391 dása folytán pedig a felek közötti jogviszony az utóbb érvényesen létrejött szerződés jelleg-ét öltötte fel, az utóbb létesült ezzel a meg­erősítő ügylettel szemben pedig az eredeti szerződés erkölcstelen jellegére való utalás önként elesik. Idevonatkozó indokolásánál fogva helyes a fellebbezési bíró­ságnak az a jogi álláspontja is, hogy a felperes keresete az 1928 évi XII. t.-c. rendelkezései szerint döntendő el, mert ha valaki más­nak a tartását szerződésileg elvállalja s utóbb a pénz értékének előre nem látott nagymérvű csökkenése folytán oly változás állott be, ameynél fogva a szerződésben kikötött tartásdíj összege elégte­lennek bizonyul, a jogosított a tartásdíj összegének megfelelő fel­emelését kérheti. A felhívott törvény 15. <§-a értelmében pedig annak rendelke­zéseit családi jogon alapuló pénztartozások átértékelésére úgy kell alkalmazni, hogy az erkölcsi alapon nyugvó, ezekben a jogviszo­nyokban a méltányosság elve mindkét fél érdekében lehetőleg tel­jes mértékben érvényesüljön. Nyílván téves tehát a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy abban az esetben, ha néhai U. B. hagyatékának a jövedelme az egyezségileg megállapított tartásdíjnak teljesen átértékelt össze­gét fedezi, úgy az alperesek, min néhai U. B. örökösei az egyezség­ben az illő tartás mértékéig már megállapított összeget a H. T. 92. §-ában foglalt rendelkezés kötelező erejénél fogva egyéb vagyoni helyzetükre való tekintet nélkül korlátlanul kiszolgáltatni köte­lesek. A felhívott törvényhely értelmében igaz ugyan, hogy az örö­kösök az örökhagyó feleségének illő tartásáért a hagyaték tiszta jövedelme erejéig felelősséggel tartoznak, — az örökösök felelőssé­gének törvényben szabályozott ez a legszélsőbb mértéke azonban nem jelenti azt, hogy azok a mélyreható hátrányok, amelyek az egyezség megkötése óta beállott gazdasági viszonyok felborulása folytán következtek be, kizárólag csak az egyik félre háríttassanak át, mert az ilyen áthárítás egyrészt ellenkeznék a családjogban szem előtt tartandó kiegyenlítés elvével, másrészt az. örökösök jo­gainak oly csorbulására vezethetne, amelyet az egyébként is vét­kesnek nyilvánított felperes helyzetének legmesszebb menő mél­tánylása sem tenne indokolttá. Már pedig a fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy néhai U. B. az egyezség megkötésének idejében 2643 kat. hold kiterjedésű, jelentékeny jövedelmet hajtó ingatlan tulajdonosa volt, ebből a háborús évek alatt 550 holdat eladott, annak részint hadikölcsönkötvényekbe, részint takarékbetétbe helyezett vételára azonban utóbb értékét vesztette, az eladás után még visszamaradt birtok pedig a vagyonváltság levonására köteles ingatlanok leszá­mításával 1800 holdra, apadt.

Next

/
Thumbnails
Contents