Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Izgatás (Btk. 171-174. §.) 159 de ez nem lehet akadálya annak, hogy az élet felmerülő és orvoslást követelő igényei a törvény helyesen megértett, valódi akarata, rendelése és ereje szerint megfelelően kielégíttessenek. Ellenkező esetben minden előző gyakorlat merev gátjává válnék a változásból táplálkozó, hozzá simuló fejlődésnek, amit semmi erőltetett következetesség nem írhat elő, nem követelhet. Tovább menve, a szemben álló határozatokban találkozott a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa azzal a felfogással is, amely szerint az 1914.-XIV. t.-cikkben: a most is érvényben levő sajtótörvény a St III. fejezetében körülírt fokozatos és kizárólagos sajtófelelősségi körbe nem tartozó és mégis büntetendő terjesztést a St. 24. §-ánaik 3. pontjában köztörvényi felelősségi útra tartozó vétségként büntetni rendeli. Ez a törvényi rendelkezés tehát a vitás anyagot büntetőjogilag ilyeténképpen rendezi, ennél fogva ezen a határon túl a terjesztés de lege lata nem büntethető. Ez a felfogás azonban csak arra jó bizonyíték, hogy az ellenvélemény szerint is csakugyan van „terjesztés", amely a köztörvényi felelősség útjára tartozik és amelyet a sajtójogi felelősség nem olvaszt magába teljesen; — de viszont ez a felfogás nem méltatja figyelmére és nem különbözteti meg a közre nagy veszéllyel járható anyagi bűntevést, az igazi kriminalitást a csekélyebb jelentőségű formai rendészeti tilalomtól, amely utóbbi, mint kisebb, az előbbit, mint nagyobbat föl nem emésztheti. Vagyis a St. 24 §-ának 3. pontjában körülírt, valóban a köztörvényi útra tartozó sajtórendészeti vétség, mint anyaga, célja, jogi jellege szerint különálló, nem tartozik a sajtójogi fokozatos és kizárólagos felelősség zárt, szorosan veendő keretébe, de épp úgy nincs köze ahhoz a terjesztéshez sem, amelyről ez a döntés szól, mint olyanról, amely alanya, tárgya, létrejötte, tartalma, jogi jelentősége nézőszögéből tekintve egészen más, mint valamely egyszerű rendészeti tilalom. Nincs tehát a helyes törvényértelmezés szerint jogi alapja annak a feltevésnek, amely szerint a terjesztés köztörvényi úton azért sem büntethető, mert amit a törvény belőle köztörvényi úton büntetni akart, azt a St. 24. §-ának 3. pontja kimeríti. A jelen határozatban megoldott kérdés feltételei azt is határozott módon juttatják kifejezésre, hogy a sajtótermák terjesztéséért és kiállításáért köztörvényi úton csak az felel, aki az eszközként felhasznált sajtóterméket úgy terjeszti, vagy kiállítja, hogy annak tartalmi jogellenességét ismeri és amellett a terjesztést, kiállítást célzatosan azért végzi, hogy azzal valamely bűntett, vagy vétség elkövetését lehetővé tegye. Ezt a korlátot pedig a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa azért állította föl, hogy a sajtótermék létrehozásának és szokásos piacra juttatásának azok az úgynevezett technikai tényezői, akik a sajtójogi felelősség körébe nem vonattak be, a köztörvényi úton való