Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Törvényekzési illeték. 205—208. jául szolgáló per tárgyát maga sem tartotta megbecsülhetőnek s a 10 milliárd papinkorona értékel nem Ls ebből a perből merítette, hanem a jelen kiszabás alapjául nem szolgáló választott bírósági eljárásban érvényesített igényre alapította; ez a közvetve más peren alapuló s csak a perköltség mérve szempontjából figyelembe vett értékelés tehát különben sem lenne irányadónak tekinthető. A kifejtett okoknál fogva a perben hozott ítélet után járó ítéleti illeték kiszabására a 68.600/1924. pümin. számú rendelet 41. §-ának rendelkezései irányadók, eszerint pedig az ítéleti illeték 48 P. (5937/1929. — P. sz. — 1929. máj. 11. — Pkjt. XT. 58.) 205. 1914.-XLIII. t.-c. 34. §. Ingók vagyonközösségének megszüntetésére irányuló kereset tárgya nem vagyonjogi igény. 25043/1926. -r- P. sz. — 1928. dec. 18. — Pkjt. X'. 1.) 206. 1914:XLIII. t.-c. 38. §. A perújítás kérdésében és az ügy érdemében is döntő határozat után úgy a perújítás kérdésében, mint az ügy érdemében hozott határozat után járó illetéket külön-külön le kell róni. (5083/1928. — P. sz. — 1929. okt. 2. — Pkjt. XI.) 207. 1914:XLIIL t.-e. 55. §. Ha az egyik peres fél a perköltség 20 százalékában marasztaltatott, az ítéleti illetékből fizetni tartozik a fele részt és a másik fele rész 20 százalékát, vagyis a teljes ítéleti illeték 60 százalékát. (9555,1928. P. sz. — 1928. dec. 19. — Pkjt. X. 150.) 208.1914:XLIII. t.-c. 55. §. A készpénzben fizetendő ítéleti illeték megállapításánál, az arányos perköltségben való marasztalás azonos hatályú a perköltség egy részében való marasztalással. Annak a kérdésnek eldöntésénél pedig, hogy a perköltség egy részében való marasztalás történt-e, a polgári bíróság határozatának az indokolása is figyelembe vehető. Kb. I. A polgári bíróságok által a perköltségben való marasztalásnál gyakran használt „a pervesztesség fokával", „a marasztalás tárgyával", vagy a „megítélt követeléssel" „arányos" s ezekhez hasonló kifejezésekkel megjelölt perköltségben való marasztalás, éppen azt fejezi ki, hogy a bíróság a felet nem az egész perköltségben marasztalta. Az 1914:XLIII. t.-c. 55. §-a is azt a kifejezést használja, hogy a kiszabás alapján készpénzben járó határozati illetéket a felek olyan arányban kötelesek fizetni, amilyen arányban a határozat rendelkezése értelmében a költségeket viselik. Nem található tehát elfogadható indok annak kijelentésére.