Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Pénzügyi jofj 173. 1920:XXXIY. t.-c. 98. §. Ingatlan vételére vonatkozó szerződésnek az a része, amely az ügyletkötés napján még nem teljesített építkezés befejezésére vonatkozik, építkezési szerződésnek minősül, s mint ilyen esik illeték alá. (4139/1929. P. sz. — 1929. okt. 9. — Pkjt. XI. 34.) 174. 1920:XXXIV. t.-c. 98. §. Abban az esetben, mikor az ingatlan eladója az anya, vevője a gyermek, a készpénzbeli vételáron felül kikötött tartási és temetési költséget nem lehet vissztehernek tekinteni, ha mindezek értéke az ingatlan értékét meghaladja, mert a tartási és temetési költség a családi állásból folyó kötelesség. Az illeték alapja tehát az ingatlan értéke. (26.769/1926. — P. sz. — 1928. okt. 27. — Pkjt. XI. 64.) 175. 1920:XXXIA . t.-c. 98. §. Valamely ház előtt készített asphalt-járda költségeit nem lehet a vételárhoz számítandó adósságnak tekinteni. (2524/1928. P.sz. — 1928. máj. 11. — Pkjt. X. 121.) 176. 1920:XXXIV. t.-c. 98. §. Az ideiglenes adásvételi szerződésben foglalt az a kikötés, hogy a végleges szerződésben vevő maga helyett leányát szerepeltetheti vevő gyanánt, az ügyletet nem teszi leánya nevében kötötté. (14520 1927. P. sz. — 1928. máj. 16. — Pkjt. X. 122.) 177. 1920:XXX1V. t.-c, 99. §. Ha ingatlan és ingó vételára a szerződésben külön-külön meg van állapítva, csak azért, mert az értékelkülönítés aggályos, nem lehet a teljes vételárt ingatlanra eső vételárnak tekinteni. Kb. Az 1929. évi XXXIV. t.-c. 99. §-ának első és második bekezdésében foglalt rendelkezések egybevetéséből nyilvánvaló, hogy ingók és ingatlanok együttes átruházása esetén csak akkor van helye a teljes vételártól 5 százalékos ingatlan átruházási illeték kiszabásának, ha a szerződésben nincs külön feltűntetve, hogy a vételárból mily összeg esik az ingókra és illetőleg külön az ingatlanokra. Az említett törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 108. §-ában foglaltakból szintén ez következik, azzal a megkülönböztetéssel, hogy amennyiben az ingóságok a szerződésben nincsenek külön is részletesen felemlítve, akkor az elkülönítés aggályosnak tekinthető és az ingatlanok értékének meghatározására nézve a törvény 26. §-ának rendelkezéseit is figyelembe véve, — amennyiben az ingatlanok értékére nézve az illetékköteles féllel megegyezést nem sikerülne létesíteni — hatósági szakértői becslést kell foganatosítani, de az elkülönítés aggályos volta önmagában nem ad jogot arra. hogy az egész vételár ingatlanokra eső vételárnak tekintessék. Í8972/1928. — P. sz. — 1928. okt. 24. — Pkjt. XI. 60.)