Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Vagyon- és jövedelemadó. 88—93. Társulati adó. 94. 55 dalmazások a tényleges kézhezvétel időpontjának megfelelő osztószámmá] számítandók át. (10127/1927. P. sz. 1928. szejt. 28. — Pkjt. XI. 46.) Társulati adó. 94. T. H. Ö. 1. §. (2). I. A külföldi vállalat, ha a magyar állam területén is gyakorol üzletet, itteni üzlete után társulati adót köteles fizetni. Az ingatlan kezelése az iizletműkölati adót köteles fizeni. Az ingalan kezelés az üzletműködés fogalma alá tartozik. II. Ha a vállalat közgyűlését az adóbevallás beadására megállapított határnapon túl tartja, a határidő meghosszabbítását kell kérni, mert különben az adóbevallás késedelmes benyújtása miatt megbírságolható. Kb. Panaszos elsősorban azt kifogásolja, hogy a budapesti bérházak után társulati adóval adóztatták meg, holott a vállalatnak Magyarországon üzleti telepe nincsen, itt üzletműködést nem folytat és Svájcban a budapesti házak jövedelme után társulati adót fizet. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. Az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 1. §-ának (2) bekezdése alapján külföldi részvénytársaságok, ha üzletüket a magyar állam területén is gyakorolják, itteni üzletük után társulati adót fizetnek. Az adókötelezettség feltétele tehát csupán az, hogy a külföldi vállalat Magyarország területén üzletet gyakoroljon. Ha valamely vállalat tőkéjét egészben, vagy részben ingatlanokba fekteti, ingatlanvagyonának kezelése az üzletműködés fogalma alá tartozik akkor is, ha az ingatlanok kezelését nem a vállalat alkalmazottai, hanem egy harmadik vállalat végzi a tulajdonos megbízása alapján, mert a vállalat vagyonának gyümölcsöztetése és kezelése tekintet nélkül arra, hogy minő szerveket bíz meg a jogi személy ezi-n tevékenység folytatásával, a tulajdonos vállalat szempontjából üzleti tevékenységet jelent. Az a körülmény, hogy panaszos vállalat a budapesti házakból eredő jövedelem után Svájcban is fizet társulati adót, az itt kivetett adó törlésére a H. Ö. 4. §-ának (2) bekezdése szerint csak abban az esetben szolgálhatna alapul, ha az adókötelezettség tekintetében Svájccal viszonosság állana fenn. Panaszos további kifogása az, hogy az adóbevallás késedelmes benyújtása miatt megbírságolták. A bíróság ezt a kifogást is alaptalannak találta, mert ha a vállalat közgyűlését a bevallás beadására kitűzött határnapon túl tartotta meg, akkor a H. Ö. 21. §-ának (3) bekezdése alapján a határidő meghosszabbítását kellett volna kérelmeznie a pénzügy igazgatóságtól. Miután panaszos ezt