Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

10 Közigazgatási jog. törvényhatósági joggal felruházott város polgármesterét, hogy a teljes szolgálati idejüket kitöltött mindazon tisztviselőket, akik­nek a szolgálatban való visszatartásához a minisztertanács hozzá nem járult, haladéktalanul nyugalomba kell helyezni s felhívta a polgármestert, hogy ilyen irányban fegyelmi felelősség terhe alatt haladéktalanul intézkedjék és erről hozzá 30 napon belül tegyen jelentést. Ez ellen az intézkedés ellen irányul a panasz, amely az 1907. évi LX. t.-c. 1. és 2. §-ára van alapítva s amelyben a törvényható­sági bizottság azt vitatja, hogy a belügyminiszter intézkedése sérti a törvényt és a törvényhatóság törvényes hatáskörét. A szer­vezési szabályrendelet 29. §-a szerint ugyanis hivatalból való nyugdíjazásnak csupán a teljes szolgálati idő kitöltése alapján helye nincs. A városi tisztviselő ugyanis csak 65. életéve betöltése után helyezhető hivatalból nyugalomba. Nincs tehát joga a bel­ügyminiszternek ahhoz, hogy a szabályrendelettel ellenkező intéz­kedést követeljen a polgármestertől és pedig annál kevésbé, mert a nyugalombahelyezés kérdésében nem a polgármester, hanem a törvényhatósági bizottság hivatott határozni. Egyébként is a 7000/1925. M. E. számú rendelet 8. pontja, amely a panaszolt hatá­rozat alapját képezi, a törvényhatóságokra nem vonatkozik s a közigazgatási bíróság 4165/1926. K. sz. ítéletében már megállapí­totta, hogy az törvényerővel nem bírhat. A teljes szolgálati idejüket kitöltött városi közigazgatási tisztviselők kötelező nyugdíjazására vonatkozó szabályt az 5600/1925. B. M. számú körrendelet 16. pontja állította fel. E kör­rendelet törvényességét a törvényhatósági bizottság az 1907 : LX. t.-c. 6. §-ában meghatározott 6 hónapi határidőn belül panasszal nem támadván meg, azt a törvényhatóságra nézve kötelezőnek és panasszal többé meg nem támadhatónak kell tekinteni. Ebből következik, hogy ez a többé meg nem támadható körrendelet a bíróságra nézve is irányadó, minélfogva a bíróság annak tör­vényszerűségét vagy azt, hogy sérti-e a törvényhatóságnak törvé­nyes hatáskörét, vizsgálat tárgyává nem teheti. Nem kétséges, hogy a panaszolt intézkedés az 5600/1925. B. M. számú körrendelet 16. pontján alapszik és csupán az abban foglalt rendelkzések végrehajtása céljából történt. Önként követke­zik ebből, hogy ez az intézkedés sem támadható meg panasszal, mert ha az annak alapját képező körrendelet a törvényhatóságra nézve kötelezővé vált, kötelező a törvényhatóságra az annak végre­hajtása érdekében tett intézkedés is. A panaszolt intézkedést ennél­fogva sem törvénysértőnek, sem a törvényhatóság hatáskörére sérelmesnek nem lehet tekinteni. Ezért a rendelkező rész értel­mében kellett határozni. De nincs alapja a panasz ama részének sem, amely szerint a

Next

/
Thumbnails
Contents