Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Törvényhatósági önkormányzat védelme, 1. 3 fizetése tehát — képviselőségének tartama alatt is — fizetés marad s az amiatt, mert csökkentett mértékben fizetendő ki, nyugdíjjá nem változik át. Igaz, hogy az országgyűlési képviselővé megválasztott közszolgálati alkalmazott a hivatalával járó teendők végzésétől kép viselőségének tartama alatt el van tiltva; ez a tilalom azonban csupán a képviselői hivatás zavartalan teljesíthetésének biztosítását és a képviselői megbízatás függetlenségének megóvását jelenti, de a törvényben ismételten és hangsúlyozottan kifejezésre juttatott azon a fényen, hogy a képviselővé megválasztott közszolgálati alkalmazott képviselősége alatt is a tényleges szolgálat kötelékében marad, semmit sem változtat. De nem változtat ezen az az intézkedés sem, hogy a képviselővé megválasztott közszolgálati alkalmazott állását be lehet tölteni, mert ez az intézkedés csupán a közszolgálat zavartalan ellátását van hivatva biztosítani, de a képviselővé megválasztott közszolgálati alkalmazottnak az állammal szemben fennálló jogviszonyát érinteni nem kívánja. Az 1925. évi XXVI. t.-c. 182. §-ának (5.) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az országgyűlési képviselővé megválasztott azt a közszolgálati alkalmazottat, aki képviselőségének tartama alatt, vagy annak megszűnte után azonnal, nyugdíjaztatását kéri, nyugalomba kell helyezni. Minthogy nyugalomba helyezni csak a tényleges szolgálatban álló közszolgálati alkalmazottat lehet, a törvénynek most ismertett rendelkezéséből is kétségtelenül következik, hogy a képviselővé megválasztatás a közszolgálati alkalmazott tényleges állományban maradását nem szünteti meg. A m. kir. belügyminiszter azt hozta fel, hogy az országgyűlési képviselőkké megválasztott — s tulajdonképpen létszámfelettieknek tekintendő — közszolgálati alkalmazottak járandóságának a költségvetésben a személyi járandóságok közt való elszámolása a költségvetések összeállításánál általánosan követett azzal az elvvel, hogy a személyi járandóságoknál csak azoknak az alkalmazottaknak fizetése irányzandó elő, akik a megállapított létszámban is szerepelnek, ellentétben állana. A bíróság ezt az indokot helytállónak már azért sem fogadta el, mert nem tartja megengedhetőnek, hogy a költségvetés összeállításának technikája szempontjából esetleg irányadó elvek alkalmazása érdekében a törvényekben megállapított anyagi jogi rendelkezések alkalmazása mellőztessék. Ha ezek az anyagi jogi rendelkezések a költségvetés összeállításánál követni szokott elvekkel ellentétben állanak, akkor ezeknek, a különben törvényen nem alapuló elveknek kell háttérbe szorulniok s azokkal szemben a törvény anyagi jogi rendelkezéseinek kell érvényesülniük, mert a lényeget a formának alárendelni nem lehet.