Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Büntetőjog és büntetőeljárás XXIII nogy valótlan kijelentések is alkalmasak izgatás elkövetésére. — A* tanúvallomás lélektani elemzése szempontjából jelentős az a határozat, amely a lényeges körülmények elhallgatásával elkövetett hamis tanuzás büntetendőségét állapítja meg (389); ugyancsak a tanúvallomás értékelésére vonatkozik a 390. sz. h.; az eskütétel alakszerűségének, az esküvel megerősített vallomás bizonyító-súlyának kérdéseit tárgyalja a 391. és 392. sz. h. — A korrekcionalizált hamis tanuzás esetében a hivatalvesztés kiszabásának kötelezettségét állapítja meg a 393. sz. h., a hamis vád szempontjából a hatóság fogalma tekintetében tartalmaz adatot a 394. sz. h. — A vádlottnak a sértett nő korára vonatkozó tévedését szubjektív szempontból kell elbírálni; nem az az irányadó, hogy a vádlott tévedésben lehetett-e, hanem, hogy tévedésben volt-e. — A szemérem elleni bűncselekmények tekintetében a házasságkötés büntethetőséget megszüntető hatását az elsőfokú ítélet idejére korlátozza a 21. sz. jogegységi döntvény (397), mely nem találkozott az irodalom helyeslésével. — Kerítés (398), kettős házasság (399), családi állás elleni bűntett (400). — A szándék fokának változatait értékelik a 401—402. sz. határozatok, a szenvedéllyé fokozódott szerelemnek, valamint az öngyilkosság gondolatának és a családi béke megrontójával szemben táplált nagyfokú izgalomnak a megfontolóképességre gyakorolt befolyását vizsgálván. — Ingadozó gyakorlat tekintetében szab határozott irányt a 403. sz. h. abban a sokat vitatott kérdésben, hogy hogyan kell minősíteni azt az esetet, amikor a megölni szándékolt egyének közül csak egy halt meg; a szóbanlevő határozatban foglalt döntés erre az esetre a 280. §-ban meghatározott bevégzett bűntényt állapít meg. — Az erős felindulásra vonatkozik a 404., 405. sz. h., az öngyilkosságra reábírás kérdésére szolgáltat érdekes jogi adalékot a 406. sz. h., míg a 407. és 408. sz. határozatok a magzatelhajtás körében felmerülő többfelé ágazó vitás kérdés megoldását kísérlik meg. — A szándék irányát határozza meg testi sértésre vonatkozással a 409. sz. h. — Jelentős a 410. sz. h., amely szintén ingadozó gyakorlatot kíván határozott irányba terelni. Abban a kérdésben u. i., hogy a tényleg külön élő, de törvényesen el nem választott házastársak a volt közös lakás tekintetében követhetnek-e el magánlaksértést, eleinte tagadó volt a joggyakorlat válasza, s csak utóbb terelődött abba a 410. sz. határozat által is támogatott irányba, mely szerint a szóbanlevő esetben nincs jogi akadálya a magánlaksértés megállapításának. — A büntetendő cselekményt megvalósító önbíráskodásban lopást állapít meg a 411. sz. h. — A lopásra vonatkoznak még a 412. (értékegybefoglalás), 413. (bemászás, benyúlás), 414. (betörés) sz. határozatok. — Rablás és zsarolás elhatárolása (415. sz. h.); rablással elkövetett szándékos emberölés összefoglalása (416); a jogérvényesítés megengedett, illetőleg tiltott volta tekintetében tartalmaz mélyenjáró fejtege-