Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

150 Hatásköri ügyen. lyozó XVI. címe a 759. §-ban külön rendelkezést vesz fel a községi bíróságnak a rendes bírósággal szemben felmerülhető hatásköri összeütközései elhárítása végett arra az esetre, ha a községi bíróság valamely ügyben hatáskörének hiányát mondaná ki. Erre a rendelkezésre nem lett volna szükség, ha a Pp. 12. §-a minden rendű bíróságra és a bíráskodást gyakorló egyéb hatóságra egyaránt kiterjedő általános érvénnyel kívánt volna intézkedni. De a Ppé. 8. §-a még külön is hangsúlyozza, hogy a Pp. életbeléptével érintetlenül maradnak egyebek között azok a jogszabályok, amelyek szerint magánjogi követelés érvényesítése külön bíróság hatáskörébe van ntalva. Már pedig a Pp. kétségtelenül érintené a külön bíróságok hatáskörére nézve fennálló jogszabályokat abban az esetben, ha orvosolhatatlan hatásköreltolódásokat eredményezhető 12. §-ának hatálya a különbíróságokra általában kiterjedhetne. Ezzel szemben igaz, hogy az 1921:XXXI. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátott rendelet a munkásbiztosítási bíróságok előtti eljárásban kifejezetten a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli. Ámde a Pp. 12. §-a a törvényhasonlatosság elvének alkalmazása mellett is csupán ugynazon rendű két vagy több bíróságra nyerhet alkalmazást. Ezzel szemben a rendes bíróság és a munkásbiztosítási bíróság különböző rendű bíróságok lévén, egymásközti viszonyukra a Pp. 12. §-a még per analógiám legis sem vonatkoztatható. A munkásbiztosítási bíróság, mint különbíróság hatáskörébe utalt ügyeket az 1921:XXXI. t.-c. 11—17. §-ai sorolják fel. E törvényes rendelkezések közül a jelen esetben csupán a 15. §. második és negyedik pontja jöhet számba, amely szerint a munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeknek tárgya egyfelől az alkalmazott, másfelől a munkaadója között, a pénztár által nyújtott betegségi segélyt, illetőleg baleseti kártalanítást meghaladó kártérítési igény (15. 2. p.), továbbá a munkaadó által kiszolgáltatandó betegségi segély (15. §. 4. p.). Az 1907:XIX. t.-c. azonban — 66. §-ából kitetszően — a biztosításra kötelezett alkalmazott betegsegélyezési kötelezettséget a munkaadóval szemben csupán arra az esetre szabályozza, ha az alkalmazott a betegség bekövetkezte idejében külföldön tartózkodik. Minthogy pedig a kereset tartalma szerint ezúttal nem külföldön való lebetegedés esetéről 'van szó: ennélfogva helyesen állapította meg a Munkásbiztosítási Felsőbíróság, hogy a munkásbiztosítási bíróságok hatásköre a jelen esetben az 1921:XXXI. t.-c. 15. §-ának 4. pontjára nem alapítható. A felmerült hatásköri összeütközést mindazonáltal a munkásbiztosítási bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni, mert az 1921 :XXXL t.-c. 15. §-ának 2. pontja, mint említve volt, az alkalmazott részéről a munkaadója ellen támasztott vagyoni igény elbírálását, amenynyiben ez a pénztár által nyújtott betegségi segélyt meghaladó kártérítésre irányul, kifejezetten a munkásbiztosítási bíróság