Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Közigazg. hatáskör. Gyermektartási ügyek, 337. 147 között folyamatban volt bontóper, amelynek során a rendes bíróság- a házastársak között törvényes gyermekeinek elhelyezése és a tartásukhoz való hozzájárulás aránya felett is döntött, immár jogerős befejezést nyert s most már csupán a különben egyezségileg az anya terhére megállapított résztartásdíj összegének ujabb — ezúttal hatósági — megállapítása, illetőleg átértékelése és behajtása van hátra; minthogy továbbá ezeknek az utóbbi — még1 nyitva álló — kérdéseknek eldöntésére a rendes bíróság a kifejtettek értelmében többé nem hivatott; minthogy ezenkívül az 1894:XXXI. t.-c. 97. §-a a gyámhatóságot az ott meg-határozott feltételek mellett még a bírói ítélettől eltérő rendelkezés megtételére is feljogosítja, annál inkább jogosult tehát a gyámhatóság a kiskorúak érdekében a felek egyezségétől való eltérésre; minthogy végül az a körülmény, hogy a közjegyzői okiratba foglalt egyezség a tartásdíjat járadéknak nevezi, a hatáskörön nem változtat, tekintve, hogy a hatáskör szempontjából a jogviszonynak a tárgyi természete a döntő és nem annak a felek általi elnevezése; már pedig a járadék címén kötelezett összeg a kiskorúak teljeskorúságának elértéig kétségtelenül a gyermektartás célját szolgálja és így addig az időpontig a tartásdíj jogi természetével bír; mindezeknél fogva E. Egyed panaszkérelmének ama része tekintetében, hogy a hatóság Sch. Ernőnét (az anyát), tekintettel a megváltozott g-azdasági helyzetre és az általa az egyezségben vállalt koronaérték csökkenésére, a gyermekek tartási költségeihez való hozzájárulás címén az egyezségi összeg helyett a jövőre nézve — végleges jellegű — magasabb tartásdíj fizetésére végrehajtási terhével kötelezze, az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. De ugyancsak a közigazgatási hatóság hivatott annak az igénynek elbírálására, hogy Sch. Ernőné a múltban az apa által már teljesített tartásdíjának megtérítésére is köteleztessék. Az a körülmény ugyanis, hogy a tartásdíjkövetelés egy része lejárt, a követelés jogi "természetére és a hatáskörre nincs befolyással, mert az 1894 : XXXI. t.-c. 95., 96. és 97. ^-ai, a Pp. 674. §-a, valamint a Pp. 21. §-a a rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatáskörét erre a körülményre tekintet nélkül határolják el. Már pedig: Lege non disting-uente nec nostrum est distinguere. Azonban ettől eltekintve, a tartásdíj lejárt részleteit azon a címen sem lehet a rendes bíróság hatáskörébe utalni, hogy itt ön jogú személy részéről ön jogú személy ellen támasztott vagyonjogi követelés, közelebbről jogalap nélküli gazdagodás vagy tartozatlan fizetés, tehát a családjogi jogcímtől különböző kötelmi jogi jogcím esete forogna fenn. Mert egyrészt még ebben az esetben is a már lejárt tartásdíjak iránt indított perek legnagyobb részében az a kérdés várna elbírálásra, hogy terheli-e a szülőt tartási kötelezettség s ha igen, minő arányban és milyen összegben. Már pedig ezeknek a kérdéseknek elbírálását 10*