Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Hatáskör büntető ügyekben, 321—325. 137 322. Ha a rendes bíróság általában hatáskörébe tartozó bűntettet, a közigazgatási hatóság pedig általában hatáskörébe tartozó kihágást törvényes vád alapján külön-külön tett elbírálás tárgyává, úgy az említett hatóságok között hatásköri összeütközés akkor sem merült fel, ha a bűntettet és a kihágást a terhelt anyagi halmazatban akként követte el, hogy a kihágás tényálladékának megállapítására alkalmas cselekmény elsősorban a bűntett elpalástolására szolgált és a két különböző hatóság ítéleteinek ténymegállapítása egymással ellenkező is. (Hb. 46. sz. 1928. X. 8.) 323. Hatóságilag engedélyezett áramvezetékek közelében villamos áramvezetékeknek az útvonalon előzetes hatósági engedély nélkül elhelyezése az 1888 : XXXI. t.-c. 11. §-ába ütköző és közigazgatási útra tartozó kihágás. Ha azonban ezt a kihágást ingó vagyonrongálás vétségével anyagi halmazatban követik el, úgy a halmazatban elkövetett bűncselekmény és ennek keretében az ingó vagyonrongálás szempontjából szükséges magánindítvány fennvagy fenn nem forgása kérdésének elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (1928. Hb. 5. sz. — 1929. III. 18.) 324. Ha a rendes bíróság büntető ügyben már főtárgyalást tűzött ki, az ügy érdemében akkor is eljárni köteles, ha közigazgatási hatáskörbe tartozó kihágást lát fenforogni. Hb. A hatásköri bíróság állandó gyakorlata szerint a nagyobb hatáskörű rendes büntető bíróság a kisebb hatáskörű közigazgatási hatósághoz valamely ügyet a Bp. 22. §-a értelmében csak a tárgyalás (főtárgyalás) kitűzése előtt tehet át. (1928. Hb. 40. sz. — 1928. X. 8.) 325. 1928 : X. t.-c. Ha a terhelt a lopásokat különböző helyeken és különböző érdekeltek sérelmére követte el, a terhelt cselekvősége annyi rendbeli külön bűncselekménynek minősül, ahány sértett van. Mezőrendőri kihágás értékhatára az 1928 : X. törvénycikkben (II. Bn.). Hb. Az iratok alapján megállapítható tényállás szerint D. D. három tulajdonosank külön-külön földjéről lopott élő akácfákat 15 P és 6—6 P értékben. Ilyképen a terhelt a lopásokat különböző helyeken és különböző sértettek sérelmére követvén el, a terhelt cselekvőségéből a cselekményegység nyilvánvalóan hiányzik. Ennek folytán nem lehet helye annak, hogy a lopott tárgyak értéke a cselekmény minősítése szempontjából összefoglaltassék. hanem az egyes sértettek sérelmére lopott tárgyak értékét külön-