Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

98 Pénzügyi jog. így a panaszosokat nem illeti meg az örökösödési illeték aló? való teljes mentesség, mert ennek csak abban az esetben van helye, ha a lemondás anélkül történik, hogy a lemondó megjelölné azt a személyt, akinek javára a lemondás történt, de ha a lemondás meghatározott személy javára történt, a mentesség a lemondót csak akkor illeti meg, ha az örökség kijelölése nélkül is a megjelölt személyre szállott volna. Az előrebocsátott tényállás szerint a lemondás nem általánosság-bán történt, hanem meghatározott személy javára s e kijelölés nélkül a panaszosok örökrésze nem szállott volna egyedül a megjelölt személyre, mert rajta kívül még három olyan örököstársa maradt az örökhagyónak, aki a hagyatékban részesedik. Éppen ezért a panaszosok örökösödési illeték kötelezettsége az idézett §. (3) bekezdése értelmében fennáll, de nem eg'ész örökrészük, hanem annak csupán háromnegyed része után, lemondásuk folytán ugyanis a hagyaték négy örököstárs között oszlik meg. Ezért örökrészüknek negyedrésze kijelölés nélkül is a megjelölt személyre: G. M.-ra szállott volna. Ez után a rész után tehát a panaszosokat az elől idézett törvényes rendelkezés szerint öröklési illeék nem terheli. (2713/1926. P. sz. — 1928. V- 13. — Pkjt, IX. 117.) 208. 1920 : XXIV. t.-c. 84. §. Ha az örökös többet kap az osztályos egyesség alapján, mint a végrendelet alapján, de nem többet törvényes osztályrészénél, az osztályos egyességet az illeték kiszabása szempontjából nem lehet külön, az élők között létrejött vagyonátruházási illeték alá eső jogügyletnek tekinteni. Ha azonban a végrendeleten alapuló örökrész nagyobb a törvényes örökrésznél s az osztályos egyesség még ennél is többet juttat az örökösnek, az örökös ezután a többlet után tartozik külön megfizetni a szerzés jogcímének megfelelő illetéket. Kb. A nem vitás tényállás szerint örökhagyó, néh. Sz. Albert végrendelet hátrahagyásával Budapesten 1923. évi december hó 4-én elhalt; kizárólag ingó vagyonból álló hagyatékára végrendeletében akként rendelkezett, hogy két gyermeke közül K. Antalné Sz. Bertát, a panaszost a köteles részre szorította, míg fiának, Sz. Ernőnek a hagyaték háromnegyed részét hagyta. A tiszta hagyaték papirkoronában 98,441.000 koronát aranykoronában 5790 aranykorona 64 fillért tett ki úgy, hogy végrendelet szerint Sz. Ernőnek a hagyatéki vagyon s/« része, azaz 4342 aranykorona 98 fillér, panaszosnak pedig ^i-ed része, azaz 1447 aranykorona 66 fillér jutott volna. A hagyatéki eljárás során az örökösök a hagyatéki vagyon megosztására részben a végrendeleti intézkedéstől eltérőleg- akként