Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)
Általános forgalmi adó, 122—125. 65 szosnak forgalmi adófizetési kötelezettség-ét a megtámadott határozat indokaitól eltekintve azért állapítja meg, mert adózó cég a munkateljesítésének belföldön való végzése következtében belföldön folytat kereseti tevékenységet. A hivatkozott t.-c. 29. §-ának első bekezdése értelmében forgalmi adó alá esik mindenki, aki belföldön fejt ki az őstermeléstől különböző bevétel elérésére irányuló tevékenységet. A jelen esetben ugyanis a forgalmi adó tárgya nem árúszállítás, melyre különöskép vonatkozik az idézett ^ hatodik bekezdése, hanem az árúszállítástól eltérő ellenszolgáltatás fejében teljesített tevékenység kifejtése. Lényegtelen, hogy ez a megállapodás hol létesült, lényeges, hogy a munkateljesítést adózó belföldön teljesíti, arra jogosított közegei útján és az ellenértéket arra jogosított közegei útján belföldön veszi át. A felvetett kérdés lényege ez lévén, az általános szabály alapján a bíróság a panaszt elutasítja. (406/1927. P. sz. — 1928. IV. 10.) Egyező: Kb. 24.982/1926. P. sz. — Dt. XX. 147. 123.1921.: XXXIX. t-c. 29. §. Olyan haszonkölcsönszerződésen alapuló jogügylet után, mely szerint helyettesíthető ingó dolgok oly feltétel mellett engedtetnek át, hogy az átvevő ugyanazon nemben és minőségben ugyanannyit adjon vissza, — minthogy ennek keretében visszterhes ingóátruházás nem történik — általános forgalmi adó nem fizetendő. (Kb. 9087 -1927. — 1928 V. 24. P. sz.) 124. 1921: XXXIX. t.-c. 30. §. A forgalmiadókötelezettségre nincs befolyással az a körülmény, hogy ugyanannak az árúnak ismételt átruházása esetén az árú maga nem ment át minden egyes vevőnek a tényleges birtokába. Kb. Az 1921 : XXXIX. t.-c. 30. §-ában az általános forgalmiadó tárgyaként említett áruszállítás alatt ugyanis nem tényleges áruszállítással vagy teljesített átadással kapcsolatos eladást vagy cserét, hanem, amint az idézett §. 2. bekezdése félreértés elkerülése végett megmagyarázza, visszterhes elidegenítést kell érteni és e §. utolsó bekezdése kijelenti, hogy az adókötelezettségre nincs befolyással az a körülmény, hogy ugyannak az árunak ismételt átruházása esetén az áru maga nem ment át minden egyes vevőnek a tényleges birtokába. Ez alapon tehát ebben az esetben két adóköteles áruszállítást kell megállapítani; az egyik létesült akkor, amidőn a panaszos L. Kezsőtől a lisztet megvette, a másik pedig akkor, amidőn ezt a lisztet L. Eezsőnek eladta; ennélfogva a panaszos céggel szemben az utóbbi ügylet után az adókötelezettséget a fentebb ismertetett törvényes rendelkezések folytán meg kellett állapítani még azért is, mert így az 1923 május hó 1-én kelt kötjegy, mint a L. Eezsőhöz Döntvénytár 1929. 5